Why me? ( KenHina ff)

4

Kenma szemszög

Kurooval kidepiztük magunkat a parton. Elmondtunk minden mást ami a szívünket nyomja. A végére olyanok lettünk, mint két sírós öregember. Ezek is a kapcsolatunkba a ritka helyzetekhez tartoznak. Abban a pillanatban senki sem hittem volna, hogy az egyik tizennyolc, a másik tizenhét éves lenne. Őrület. Lassan úgy döntöttünk, hogy inkább vissza sétálunk a házhoz, mert már eléggé régóta itt vagyunk. Lehet ha már keresnek.
Amire közel értünk.. ahogy ránéztem az emberekre láttam, hogy mi bizony valamiről nagyon lemaradtunk. Ahogy Yaku meglátott, minket egyből ide futott.

- Hol voltatok, most komolyan!!?- kérdezte gondterhetlen.

- Valamiről lemaradtunk?- Kuroo folytatta a beszélgetést. Én inkább csak figyeltem.

- Igen! Ahj..- megfogta a fejét és oldalra nézett- Melyikkel is kezdjem..

- Nyögd már ki.. Én vagyok a kapitány kéne tudjam, nem?

- Tsukkishimát fejbe dobta véletlen Yamamoto. De eléggé... - nagy levegő- El tört a szemüvegje, meg az egyik szeme kicsit csúnya.

- Hol van Tsukki!?- Yaku-san egyből nem válaszolt.- Azt kérdeztem, hogy hol van Tsukishima?!

- Bevitte az edző és a menedzser a házba. - ahogy ezt meghallotta Kuroo, mérgesen beviharzott a szállásra.

- Ezt meg mi lelte? De még nem is felyeztem be.. ahj- kérdőn bámultam tovább úgyhogy folytatta.- Valami történt Kageyama és Chibi-chan között, és hát eléggé elfajultak a dolgok. - Mivan?!

- Mi történt?!- kérdeztem, már én is olyan hangnemben, mint Kuroo.

- Nem tudom! Valamin veszekedtek, talán verekedtek is, de nem tudom, mert nem láttam! - mondta idegesen. - És utánna Hinata elfutott.

- Hol van?!

- Nem tudom!! Azt hiszem arra ment.- mutatott az eggyik irányba.- De már Sugáék utánna mentek..- amint megtudtam a kellő információkat egyből abba az irányba futtam, amit mutatott Yaku. Mi történt?! Mit tett az a hülye feladó? Nem elég, hogy elcsábította előlem Shoyot, még meg is bántotta valamivel. Azt sem tudom, hogy hol keressem. Szét néztem mindenhol ami az utamba került. Szerencsére ismerem itt a környéket. Kuroo régebb mindig ide hurcolt el nyáron ha unatkozott. Várjunk csak! Hirtelen egy narancs fejet fedeztem fel az egyik játszótéren. Már a nap kezdett lemenni és nem láttam tisztán, eléggé sokáig elvoltam a keresésével és a gondolataimmal, nem figyeltem az időre. És még a telefonomat sem hoztam magammal. Remek! Közelebb mentem, hogy megbizonyosodjak, hogy az tényleg-e az akit keresek, vagy nem. Kicsit gáz lenne ha egy ismeretlen támadnék le. Közben, hogy jobban megfigyeltem, tényleg Shoyo volt az. Ott szipogott az egyik hintán, miközben bámulta a homokos talajt.

- Shoyo! - futottam felé zihálva, mert hát eléggé elfáradtam. Oldalra nézett, észre vett engem de nem adott annak különösebben figyelmet, hogy a barátai ennyi ideig keresték. Szegény Sugawaráék még ellesznek egy darabig.- Mi történt?- álltam mellette teljesen tanácstalanul. Hirtelen a szipogasból hangos sírás lett.

- Ahhh Kenmaaa!- nézett rám a sírástól kipirossodott szemekkel. Hirtelen nem tudtam, hogy mit gondoltam, de széttártam a kezeimet egy ölelésre. Shoyo egy kis ideig nézett, de vette az adást és a karjaimba borult, és ott sírt tovább. A buksijára raktam az egyik kezem és a másikat a hátára, és simiztem.
Miután megnyugodott eltoltam magamtól, és letöröltem a könnyeit. Ezután csak szemesztünk. Az ajkai le voltak biggyesztve, és a szeme alatt még mindig vörösen izzott, pár csepp társaságában.

-Mostmár tudhatom, hogy mit tett Kageyama? - törtem meg a csendet pár perc múlva.

-Nem érdekes..szipp.

-De engem érdekel. Mégis csak én mondtam neked, hogy vald be neki az érzéseid. - lassan én érzem magam a hibásnak.

- Kageyama nem meleg. - a végét már nagyon halkan mondta.

-Tessék? - jól hallottam?.

-Kageyama heteró! - és megint útnak indultak a könnyei és lehajtotta a fejét.

- Hát, sajnálom .. Ez az én hibám. - most komolyan.. Mit kezdjek egy síró Shoyoval?

- Újra megölelhetlek? Szipp- nézett rám szomorúan csillogó szemekkel. - Kérlek! - Lassan eljutott a tudatomig, hogy az előbb is megöleltem.. És most is meg szeretne. Éreztem, hogy az arcomra pir szökik, de hogy ne lássa inkább megöleltem. Igen. Ez nem jó kifogás. Csak örültem, hogy megölelhetem. Kicsit gonosz, hogy most utasították el de én attól még fel akarom szedni. Vagy nem tudom.. Nem értek ehhez. De neki ha jó akkor bármikor megölelhet. Egy kis idő múlva már rájöttem, hogy nagyon ránk esteletedett és jó lenne ha visszamennénk. Ki tudja, hogy még mindig keresik Shoyot, meg már engem is. El is indultunk. De egyszer csak... El. Kezdett. Esni. Csak mi lehetünk ilyen peckhesek. El kezdtünk futni, de egyszer azon kapom magam, hogy olyan környéken vagyunk ahol életemben nem voltam. Hát sötét van és még az eső is esik, nem tudtam nagyon figyelni, hogy merre megyünk. Úgy döntöttem, hogy jobb lesz ha menedéket keresünk. Shoyot behúztam a legközelebbi busszmegállóhoz és úgy döntöttünk, hogy ott megvárjuk az eső végét. Úgyis ez csak egy rövid nyári zápor. Remélem.

-Kenma - szólt Shoyo pár perc csend után - Köszönöm! - a szemembe nézett hálás mosollyal. Még soha nem láttam tőle ilyen mosolyt.

-Nincs mit megköszönj, - megköszörűltem a torkom- erre vannak a barátok, nem? - erre már nem válaszolt semmit. Inkább úgy éreztük, hogy jobb ha csak várunk, míg eláll az eső.
Kezdett lassan lehűlni az idő. Már így is csurom vizesek voltunk és már kezdtem fázni. Shoyo sem volt másképp, úgy didergett mellettem, mint egy nyárfalevél, de még mindig nem tűnt úgy, hogy el akarna állni az eső. Átkaroltam, hiszen nem lenne jó ha mindketten megfáznánk. Ő erre elmosolyodott és át karolta a melkasom. Vagyis féloldalasan megölelt. Mostmár ennyi testi érintkezés után már nem is nagyon foglalkoztam vele. Aggódok inkább holnap ezen. Most inkább csak élvezem a pillanatot.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki kiabálja a nevem. A hang irányába néztem, és Yaku-san meg Sugawara-san voltak azok egy-egy esernyővel a kezükben. Amint megláttak egyből ide siettek, ami miatt Shoyo sajnos elengedett. Már ordították is volna le a fejünket de amikor meglátták, hogy mindjárt lefagyunk, mindketten levették a pulcsijukat és a kezünkbe nyomták az egyik esernyővel együtt. De ezt teljesen egyszerre. Elmosolyodtam, mégis csak ők a mi második anyáink.

Ennyi a rész! Huh ennyi dráma két részen át
Amúgy egy kérdés.. A KenHinában a seme az Shoyo vagy Kenma xd? Igazából mindkettőjüket el tudnám képzelni a domináns szerepben. De talán mégis csak Kenma. Vagy nem tudom xd segítsetek!