Why me? ( KenHina ff)

2

Kenma szemszög

Az edzés után elmentünk ebédelni, Shoyo kikönyörögte, hogy melletem üljön. Egyértelműen megengedtem neki. Ebéd után a Karasunosok elmentek várost nézni, mert mindenki azt csinalhatott amit akart. Én inkább a házban maradtam, mert ott nem volt annyira fullasztó meleg, és játszottam a telefonomon, persze hamar telt az idő, és lassan mindenki vissza jött a városnézésből, közben rajöttem, hogy a többiek is velük mentek, mert hanem, eltévednének a varjak. Ma már szerencsére többet nem edzünk mert hát ez mégis csak az első nap és hagynak pihenni, hogy felkészűljünk a pokolian fárasztó napokra, mert hát nem leszünk megkímélve.
Lassan mindenki indult lefürödni, és rajöttem, hogy milyen hülye voltam, hogy ameddig senki nem volt itt nem mentem el, úgyhogy inkább úgy döntöttem, hogy utolsók között megyek.
Lassan szinte mindenki végzett, ezért ugy döntöttem, hogy beállok a sorba. Három fülke van és amint kijött valaki az egyikből mentem is be. Amikor már javában folyattam magamra a vizet és gondolkoztam az élet nagy dolgain, a fejembe esett egy random törölköző. Esküszöm még ilyen közel nem voltam az instant színifarktushoz! Már vettem is volna fel a törölközőt ami tiszta vizes lett, hirtelen egy kéz át nyúlt a másik fülkéből és el kezdi taperolni a lábfejem.
-Ki vagy és mit akarsz?! - szóltam szinte már hisztérikusan amire a kéz visszahúzódott.
-Kenma te vagy az? - szólt a kéz tulajdonosa. A hang alapján egyből felismertem, Shoyo volt az. Ki más?- A törölközőm oda esett hozzád. Vissza adod?
-Igen, de tiszta víz lett.-már adtam is át a másik fülkébe és el is vette.
-Oh, hát ez tényleg tiszta víz lett. Baszki! Ez elrepűlt!
-Mivan?-nem is Shoyo lenne ha nem csinált valami hülyeséget megint.
-Véletlen kiesett a kezemből és kirepűlt. Ahh! Ilyen nincs, mos mivel törölközzek meg?! - szólt durcis hangon- Megvan! Légyszí kölcsön adod egy kicsit a tiéd? - mivan?- Légyszíves Kenma! Csak egy kicsit!
-De.. Na jó... - és igen, oda adtam neki és megtörölközött vele, és vissza adta. Várjunk csak, mindenhol... Megtörölközött... Az én törölközömmel amit most én is kell használjak.
-Köszi! Majd cserébe kérhetsz bármit! - szólt, és kimenet a fürdőből.
Na jó. Most ha bele gondolok ez nagyon gáz. Na mindegy. Inkább folytattam a fürdést, hogy minél hamarabb tudjak menni aludni, mert lefárasztott ez a nap. De nagyon.
Amint végeztem azt vettem észre, hogy egy futonra át vannak pakolgatva a cuccaim.
-Kenmaaa! Megvetettem a futonod, pont ez enyém mellet! - ilyen nincs! Shoyo mellet fogok aludni. De azt hiszem ennek örülök.
Már mindenki aludt, de én még a telefonomon játszottam. Közben Shoyora pillantottam. Édesen szuszogott. Inkább letettem a telefonomat, mert érdekesebbnek találtam a fiú bámulását. Egy kis ideig figyeltem és nem bírtam ki, hogy ez egyik kezemmel ne simítsam meg az arcát. De csak finoman, mert nem lenne jó ha lebuknék. Már nyúltam is volna az arca felé, de hirtelen el kezdett forgolódni és rám tette, vagy inkább cseszte az egyik karját. Hirtelen azt hittem, hogy felébredt, de amikor rá néztem, aludt. Próbáltam leszedni magamról a kezét de amikor már azt hittem, hogy sikerült rám tette a lábát is. Hát ezt nem hiszem el. Hogy tudtam én egyáltalán bele szeretni? Túl hiperaktív, soha be nem áll be a szája! Ezeken kívül meg idegesítő, meg szerencsétlen is, él hal a röplabdáért. De mégis, valahol ezt aranyosnak találom. Teljesen ellentétek vagyunk, de hát az ellentétek vonzzák egymást. Közben egyre közelebb mászott hozzám. Ő hason fekszik közvetlen melletem, rajtam van az egyik keze amivel belém kapaszkodik meg az egyik lába, én meg háton, mozdulatlanul fekszek, nehogy felébredjen, vagy netalán még jobban rám másszon, mert azt nem élném túl. Lassan beletörődtem a sorsomban és hagytam, hogy elnyomjon az álom.

.