Az 5 elem (Folytatom)

Grayson

Kezdtem aggódni Kornél miatt, mert már vagy 10 perce az ajtót bámulta.
A társaságunk eléggé megfogyatkozott, mert Logan elment, Lucy utána futott, Cam azóta maga elé bámul, talán nyitott szemmel alszik, Kornél meg az ajtót nézte. Allie, miután Logan kiviharzott, az ölembe fektette a fejét, és úgy aludt, én őt néztem és simogattam a szőkésbarna haját.
-Kornél? -suttogtam neki, nehogy felkeltsem Allie-t.
Kornél megnézte miért suttogok, és amint meglátott minket elmosolyodott.
-Nyugodtan hívj Alexand-nak, az a nevem. Logan jogosan borult ki. Én is ezt csináltam amikor nekem elmondták. Reméltem, hogy én nem ilyen leszek és, hogy ti nem fogtok kiborulni. Hogy ronthattam el így?
-Nem te rontottad el, Logan az ilyen -nyugtattam.
-Szerintem hagyjuk aludni a lányokat. Gyere
-Alexand, Allie-vel mit csináljak?
-Ó, tényleg. Ne rakd le, mert akkor fejberúgja Camillát, és téged meg jól tarkón vág -mondta nevetve.
-Akkor? Mit csináljak?
-Aludj itt vele -mondta Alexand kedvesen mosolyogva.
-Szerinted nem fog kiakadni?
-Grayson, Allie pontosan tudja magáról, hogy ha ő valaki ölébe elalszik, akkor az az ember nem állhat fel. Tudta, hogy te nem fogsz tudni felállni, azt akarta, hogy ne menj el -somolygott Alexand, és kiment.
Camilla, akiről azt hittem alszik, nevetve nekem dobott egy párnát, én meg mosolyogva, így nyújtott lábbal, Allie fejével az ölembe, a párnát a fejem alá téve, hátra dőltem, és elaludtam.
Reggel úgy ébredtem, hogy Allie-vel egymással szembe fekszünk, a feje a mellkasomon pihen, én az egyik kezemmel átölelem a vállát, ő a kezével a derekamat, és a szabad két kezünk összekulcsolva van közöttünk. Nem tudom éjszaka, hogy kerültünk ide így, de nagyon nem bántam. Mosolyogva néztem ahogy alszik, de mikor láttam, hogy nyílik a szeme, úgy csináltam mintha aludnék. Éreztem, hogy mikor felkellt, felnézett rám, és aztán mosolyogva sóhajtott eggyet. Amikor levette a kezét a derekamról, azt hittem elfordul tőlem, de ehelyett a kezével elkezdte simogatni az összekulcsolt kezünkből az enyémet. A csuklómtól egészen a könyökömig, fel-le simogatta. Önkénytelenül is elmosolyodtam, és kinyitottam a szemem. Allie észrevette, hogy felkeltem, és a keze megdermedt a könyökömnél. Mosolyogva, a hátsó válláról előre csúsztattam a kezem az elpirult arcáig, és a hüvelykujjammal elkezdtem simogatni, mire ő is folytatta.
Mélyen belenéztem smaragdzöld szemébe, és ekkor rájöttem, hogy mindennél jobban meg akarom csókolni. És ahogy mosolyogva a szemembe nézett, úgy láttam, hogy ő is.
Abba hagytam az arca simogatását, de a kezem ott maradt. Le hajoltam hozzá, és a kezemmel magamhoz húztam. Mikor a szánk találkozott, úgy éreztem sem Camilla, sem Lucy nincs körölüttünk. A csókja bár félénk volt, mégis olyan édes, mint egy virágnak a méze. Lucy ágya felől mocorgást hallotunk, így Allie elvörösödve elfordult. Mosolyogva megfogtam az állát, és magamhoz húztam még egy utolsó rövid csókra.
Mikor elváltunk, ránéztem az órára, hogy mennyi az idő. 5:39. Úgy döntöttem, hogy ha még most lelépek, talán Lucy anyja nem vesz észre. Csendben feltápászkodtam és az ajtóhoz mentem. Mikor vissza néztem Allie-re, széttárta a karját és tátogott felém egy "Most komolyan?"-t, mire mosolyogva visszamentem hozzá, adtam neki egy gyors puszit a homlokára és kimentem. Halkan elmentem a bejárati ajtóhoz, kimentem a hidegbe, és felhívtam a testvéremet, hogy jöjjön értem.
-Kb.10 perc -mondta Arvid.
-10 perc? Addig megfagyok
-Kitartás -mondta és le is tette.
Hallottam, hogy nyílik az ajtó, ezért hátra fordultam, és láttam, hogy Lucy jön ki 2 pléddel a kezében. Egyiket ideadta nekem másikat magára terítette.
-Tudtál tegnap beszélni Logannel? -kérdeztem.
-Utolértem, de azt mondta a világ nem mindig napfény és vidámság és rám csapta az ajtót -mesélte szomorúan Lucy.
-Sajnálom
-Á, semmi baj, ismerem már Logant és néha tényleg túl ideges szokott lenni -mondta. Lucy mostmár somolyogva beszélt. -De ahogy elnézem a ti reggeletek elég jó volt Allie-vel
-Ezt meg honnan veszed? -próbáltam nem elpirulni, remélem sikerült.
-Mondjuk, hogy a fejed tele van Allie kedvenc vörös rúzsával, amit tegnap elfelejtett lemosni -mondta magabiztos mosollyal a fején.
Természetesen elpirultam, és elkezdtem megpróbálni leszedni, de még jobban elmaszatoltam. Lucy nevetve elővett egy nedves törlőkendőt és leszedte nekem.
-Köszönöm. Épp tesóm vinne haza és ha meg látta volna -húztam el a szám.
-Nincs mit! -mondta épp akkor, amikor Arvid bekanyarodott a sarkon. Elindultam az út felé, hogy amikor a ház elé ér, egyből beszállhassak.
-Várj, Grayson! Csak azt akarom, hogy örülök nektek
-Köszi -mondtam mosolyogva, és beszálltam a kocsiba.