Medicine (Larry Stylinson)

Első

Harry fél. Hát persze, hogy fél, hogy ne tenné. Egyedül marad ebben az intézetnek nevezett pokolban. Idegennek és taszítónak találja az egész helyet a hófehér szobákkal, hatalmas kanapékkal és a falakon lógó, bizonyára méregdrága képekkel. El akar tűnni. Már vagy fél órája vár, amíg a „szakemberek" döntenek a sorsa fölött. Már vagy fél órája retteg. Legszívesebben elrohanna és soha többé nem térne vissza, de nem teheti. Muszáj végigcsinálnia ezt ha másért nem, az édesanyja miatt.

Ezúttal nem használt a könyörgés, a sírás és rimánkodás, de még az ígéretek sem, pedig komolyan gondolta őket. Meg akart változni, mindennél jobban akarta. Ura akart lenni a saját testének, gondolatainak, tetteinek, de a vágyai fölött már elhatalmasodott a gyógyszerek utáni sóvárgás. Nem is tudja, mit szeret bennük annyira, nem képes megfogalmazni. Csak kibaszottul jó érzés beállva létezni. Talán nem is szereti, inkább gyűlöli az anyagokat, gyűlöli magát, amiért ebbe az ördögi körbe keveredett és nem tud kiszállni, pedig annyiszor próbálta. Gyűlöli, hogy fájdalmat okoz az édesanyjának, akit mindennél jobban szeret. Nem bírja tovább elviselni a nő megtört pillantását, a csalódottságot az óvó tekintetben. Igen, ezért van most itt. Ezért vállalja önként a szenvedést.

Anne ebben a pillanatban lép ki az irodából, mögötte a nagy csodatévő Dr. Tomlinsonnal, aki az asszony reményei szerint majd „meggyógyítja" Harryt. „Kicseszett baromság"-gondolja magában a fiatal fiú, és talán egy gúnyos mosolyt is elereszt. Vigyora akkor hervad le arcáról, amikor anyja hosszú ölelésre vonja magához és biztató szavakat suttog a fülébe. A szórakozottság érzését ismét a pánik és a szorongás váltja fel. Nem akar magára maradni ezen a helyen, haza akar menni.

- Anya, kérlek... - kezdi, de Anne már szomorúan rázza a fejét, mielőtt a mondat végére érhetne.

Kisfia arcát a kezei közé véve néz záporozó könnyei fátylán át a nyugtalan zöld szempárba.

- Nem lesz semmi baj, drágám. Havonta egyszer meglátogathatlak, és akár minden nap beszélhetünk is telefonon. Erős vagy, a legerősebb fiú, akit csak ismerek. Túl leszünk ezen, és én elmondhatatlanul büszke leszek rád, jó?

Szomorúan elmosolyodik, majd apró puszit nyomva a halálra vált orcára elsétál, magára hagyva gyermekét az orvossal. Harry nem haragszik, már elég szenvedést okozott az anyjának. A búcsúzás így is túl nehéz lehetett a nő számára, nem kívánhatott volna ennél a pár szónál többet. Bizonytalanul gyanakodva méregeti a doktort, aki csak türelmesen áll és vár tőle pár lépés távolságban. Nem tűnik túl korosnak, talán egy pár évvel, ha idősebb lehet Harrynél. A fiú kíváncsi, hogyan szerezte meg magának Tomlinson ilyen fiatalon a hírnevet. Sóhajtással nyugtázza, hogy a kezelése alatt úgyis hamar választ kap majd erre a kérdésére. Pár perc némaság után mutatkoznak csak be egymásnak. Az orvos barátságos mosollyal nyújtja a kezét, amit Harry, ha nem is szívesen, de elfogad.

- Amíg a szobádhoz vezetlek, ismertetem veled az itteni szabályokat – kezdi férfihoz képest szokatlanul magas hangján, amíg a páros a folyosókon lépked. Harry még a szinte nevetséges akcentusát is észreveszi.

- Oké. Nem mintha lenne választásom.

Louis, (mert hogy így hívják, és mint kiderült a közvetlenebb kapcsolattartás érdekében preferálja, ha a betegeivel a keresztnevükön szólítják egymást és tegeződnek,) hitetlenkedő somolygással rázza meg a fejét a lázadozó fiú szemtelenségén.

- Tehát: természetesen bármiféle tudatmódosító szer fogyasztása, esetleg birtoklása tiltott és büntetendő. Ha ilyenről tudomást szerzel, jelentened kell egy ápolónak. Megvan a reggelik, ebédek és vacsorák időpontja, amelyeket a közös étkezőben fogyasztanak a betegek és a dolgozók egyaránt. A választható programokról és a beosztásról minden szoba falára helyeztünk el tájékoztatót, ha lesz egy kis időd, érdemes elolvasni. Heti egyszer kell megjelenned nálam konzultációra, valószínűleg csütörtökön, de a pontos időpontról még tájékoztatlak majd. Egyelőre sikerült külön hálót biztosítanunk számodra, de ha új páciens érkezik lehetséges, hogy együtt kell majd aludnod valakivel, remélem ez nem okoz nagy gondot. Lehetőséged lesz pszichológussal beszélni, amikor csak szükségesnek érzed, valamint az ápolók is bármiben szívesen segédkeznek, természetesen a házirend keretei között. A lámpaoltás időpontja este tíz, ezután nem hagyhatod el a szobádat, és csendben kell elfoglalnod magad, ha nem pihensz. A további információkról adok egy prospektust, ha kérdésed van, nyugodtan fordulj a személyzethez, vagy társaidhoz. Remélem sikerül majd beilleszkedned, sőt talán barátokat is szerezhetsz, de ne feledd, hogy elsősorban gyógyulni jöttél. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy mihamarabb sikeresen távozhass. Most pedig szerintem pihenj le, nemsokára ebéd. Csütörtökön találkozunk, sok sikert!