Testőröm Csapdájában (BEFEJEZETT)

❤️ 1. fejezet ❤️

- Gyere – érintette meg Kai erős karja a hátamat. – Lelépünk innen – fogta meg a karomat és kivezetett a házból.

Ott hagytunk egy nagy verekedést, ami hokisok és a lacrosse-sok között indult meg. Miát is ott kellett hagynom, de őt ez nem zavarta, mivel ott lakik.

Mia Montgomery az utóbbi időben a legjobb barátnőm lett. Mindenben megbíztam benne, és bármikor számíthattam rá, amikor csak kellett. Eléggé zajlott közötte valami és a másik gyerekkori barátom, Nate Hastings között.

Nate Hastings-szel nőtem fel, egész általános iskoláig barátok voltunk. De aztán ő máshova ment már gimibe, és most mégis az egyetemen keresztezte egymást az utunk.

Kinyitotta nekem Kai az autó ajtaját. Aztán miután beültem, megkerülte a kocsit, és beszállt a másik oldalra. Majd szólt a sofőrnek, Grahamnek, hogy indulhatunk.

- Miért hagytad cserben őket? – kérdeztem Kai-tól.

Kai történetesen a testőröm volt, bár nem volt valami sok dolga. Nem mintha az elődeinek lett volna. Általában csak azért mentek el Kai előtt felesküdött védelmezőim, mert nagyon a terhükre voltam. Velem kellett jönniük a különböző bulikra, estékre, bálokra, még az egyetemre is, de oda szerencsére nem jöttek be. Csak a közelben elidőztek valahol. Mikor felmondtak, mindig azt mondták, hogy túlságosan fárasztó vagyok nekik az el nem fogyó energiámmal, és a folyamatos beszédemmel.

Mondjuk nem zavart, hogy mind leléptek, mert egyikük sem volt valami nagy Adonisz. Általában túl öregek voltak. Kai az első, aki jól néz ki, nagyjából korombeli, és még pólón keresztül is csodásan festenek a hasizmai. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem képzeltem még el póló nélkül.

De mégis csak a testőröm, és apa azonnal kirúgná, ha megtudná, hogy bejön, vagy esetleg kavarok vele. Bár nem hinném, hogy Kai akar tőlem bármit is.

Meg régebben járt egy másik jó barátnőmmel, aki az első szerelme volt. Lia Hammingway-el. Mia szerint még mindig szereti, és nem egy hamar fogja őt elfelejteni, hiába jár már Lia Dean Lockwooddal. Kai még tavaly is képes volt kockáztatni az életét miatta.

Ezért lesz majd egyszer belőle egy fantasztikus testőr.

- Nem hagytam cserben őket – védte magát Kai. – Már szinte az összes hokis feküdt, amikor eljöttünk. De amúgy is, az én feladatom a te védelmed.

- Mert ott aztán nagy veszélyben voltam – válaszoltam cinikusan.

- Mondj csak bármit, de a testőröd vagyok. És mindig meg foglak védeni – nézett a szemembe.

Hirtelen túl szűknek éreztem az autót. De pont megálltunk, és úgy tűnt már ilyen hamar haza is értünk.

Kai kiszállt az autóból, és jött volna nyitni nekem az ajtót. De gyorsabb voltam nála, és már a kocsi mellett álltam, mire ő ideért.

Erre csak megforgatta a szemét, és már a bejárati ajtót ő nyitotta ki.

Sosem értettem, miért csinálja ezt mindig, hiszen a testőröm, nem az ajtó nyitogatom.

Mire beértünk a házba, már szétváltak az útjaink. Csak a házon kívül kellet mindig mellettem lennie.

És ezt ő be is tartotta.

Bent szinte sosem láttam, pedig elvileg a mellettem lévő szobában aludt.

Azért még elalvás előtt írtam Miának, hogy mi történt, mert egy kicsit aggódtam miattuk.

Hiába tudtam, hogy mindig mindenkit levernek, mielőtt még eljöttem volna, kaptak pár kemény ütést. Például szegény Aaron Palmer belement egybe, ami pont az orrát találta el. De nem nagyon foglalkozott vele, hogy mennyire vérzik.

Lex Lawton viszont ütötte ki az egyiket a másik után. Nem volt valami nagy, izmos alak, de mégis sok erő lakozott benne. Persze abban nem kételkedem, hogy neki is kockák rejlettek a pólója alatt.

...

Reggelre jött az üzenet Miától, hogy miután kihívta a rendőrséget, minden jó lett. És hogy majd a suliban elmeséli.

Felöltöztem, összekészültem, reggeliztem, és mikor kiléptem a házból, Kai az autó mellett várt már rám. Közben beszélgetett a Grahammel.

Szó nélkül szokás szerint kinyitotta az ajtót, amikor észrevett.

Majd ugyanezt meg akarta csinálni az egyetem előtt is, de nem engedtem neki.

Beérve a terembe leültem a szokásos helyemre. Mia mindig korábban szokott érkezni, de most nem láttam sehol. Üres volt mellettem a szék.

De nem sokáig.

Valaki felém tornyosult, ezzel eltakarva a fényt. Majd leült.

- Tegnap hamar leléptél – szólalt meg a mély reszelős hangján, és rá se kellett néznem, hogy tudjam ki ő.