Testőröm Csapdájában (BEFEJEZETT)

❤️ 2. fejezet ❤️

Beérve a terembe leültem a szokásos helyemre. Mia mindig korábban szokott érkezni, de most nem láttam sehol. Üres volt mellettem a szék. De nem sokáig. Valaki felém tornyosult, ezzel eltakarva a fényt. Majd leült.

- Tegnap hamar leléptél – szólalt meg a mély reszelős hangján, és rá se kellett néznem, hogy tudjam ki ő.

Lex Lawton volt az.

- Muszáj volt – sóhajtottam fel.

- A pasid hazavitt? – kérdezte. – Aki most valami csodával határos módon korodbeli. Talán nekem is lenne esélyem?

- Kai nem a pasim – magyaráztam.

El kellett volna mondanom neki az igazat, de amikor ezt megtudták a gimiben, akkor ezzel kezdtek el szekálni. Mondjuk ez már az egyetem volt, és itt sokkal érettebbek voltak a fiúk.

- És akik ezelőtt voltak vele, azok sem azok voltak – folytattam.

- Santiago, nyugi – tért át vezetéknevemre. – Tudom, hogy Kai a testőröd.

- Tudod? – lepődtem meg.

- Persze, ahogy mindenki más is. De nem értem, ez miért zavar.

- Nem számít – legyintettem.

- Amúgy ha Kai nem a megfelelő ember, akkor én szívesen vállalkoznék a leváltására. A közeledben lennék egész nap, és még pénzt is kapnék érte. És még le is üthetném a kis csicskákat, akik beszólnak.

- Ha Kai is lelép, neked szólok először – nevettem fel.

Közben elkezdődött az óra, ezzel véget vetve a beszélgetésünknek.

Órák után Lex ugyanúgy megtalált, és nem is tágított mellőlem.

- Neked nincs edzésed? – fordultam felé, amikor kifelé is mellettem jött még.

- Majd este. De amúgy tényleg. Holnap lesz meccsünk. Utána meg tartok egy bulit. Gyere el.

- Meccsre vagy a buliba?

- A legjobb lenne, ha mindkettőre. És lelátón szurkolnál nekem – derült fel. – Kiabálnád a nevemet, miközben az én mezemet viseled.

- Még fel is festhetném a homlokomra a nevedet. A Lex még jól ki is férne.

- És beállhatnál rövid szoknyába és haspólóba a pálya szélére táncolni.

- Csak a szélére? Én a közepén akartam.

- De az egész pályát is elfoglalhatod. Nem is foglalkoznának a meccsel, ha te ott ráznád magad.

A kijelentésére elmosolyodtam.

- Ha megyek a buliba, akkor Kai is jön – váltottam át komolyabbá.

- Oké.

Pár haverja szólt neki. Jelezte nekik, hogy mindjárt megy, de előtte még megölelt.

- A meccset meg még gondold át – szólt még vissza. – És remélem ha eljössz, akkor úgy, ahogy megbeszéltük – kacsintott.

A kacsintás, a flörtölések meg az ilyen beszélgetések már amióta ismerem, megvolt. Régen még utáltam, és bunkóságból mondtam neki mindent. Most már nem utálom, de a beszéd megmaradt.

Lex Lawton volt az egyetlen olyan srác, aki megismerte a mélyre elrejtett furcsa oldalamat. És mégis bírt. Vele minden olyan egyszerű volt. Barátok voltunk, mióta rájöttem, hogy nem is seggfej, és már nem utáltam.

Előtte mindig fel akart szedni, és minden szar dumával bepróbálkozott. Ezeket a szövegeit most is mondja, de már nem flörtölés miatt.

...

Nem voltam képes elaludni. Bármerre fordultam nem volt kényelmes. Pedig ez az ágy tényleg a legkényelmesebb, amibe valaha aludtam.

Korgott a hasam.

Úgyhogy mivel már úgyis ébren voltam, ezért lesétáltam a konyhába. Csendesen, hogy ne ébresszek fel senkit.

Azt hittem egyedül leszek, de nem így volt.

Valaki állt a hűtőben, de nem láttam, mert az ajtó eltakarta.

Majd becsukta, és akkor láttam, ki az. Még jó, hogy régen rájöttem arra, hogyha azt is hiszem, hogy nem találkozok senkivel ebben az óriási házban, akkor se jöjjek le egy szál pizsamába. Ami egy hosszabb pólót, és bugyit jelentett. Mivel mindig van valahol egy testőr, takarító vagy szakács.

- Nem tudsz aludni? – szólaltam meg.

Kai-nak eddig nem tűnt fel, hogy én is ott vagyok, ezért eléggé meglepődött a hangomtól.

- Na és te? – fordult felém.

Nem volt rajta póló. Először láttam így. De nem csalódtam, mert talán ennyire izmosnak nem is képzeltem el.