you're not the girl I want, but you're all I need

Harmadik Fejezet

Nehezen kapott levegőt. Vért köhögött fel és a padlóra köpte. Nehezen nyitotta ki a szemét és az elején nem is látott élesen, biztosan, mert valami a fejére esett. Azt hitte, hogy legközelebb az apja fog rátámadni és mentálisan már felkészült, hogy megöli, de ez az alak határozottan nem az apja volt. Két lábra állt és szembenézett a támadójával. Nem félt attól, hogy megölik vagy valami, csak az kavargott a fejében, hogy June mit fog gondolni, ha meglátja szétvert arccal.

- Szarul nézel ki. – Jegyezte meg a férfi. JJ egyből felismerte a hangot, habár az arcát egy kendő fedte. A díler srác volt, aki egy hete megpróbálta ellopni az aranyukat. – De ennél csak szarabbul fogsz, hidd el nekem. – Közelebb lépett JJ-hez, aki ütésre emelte a kezeit.

- Nem verekedni jöttem, csak tájékoztatlak, én nem felejtek!

- Húzz innen mielőtt megbánod! – Reflektált JJ. Összeszedte magát eddigre és tudta, hogy a pisztolya nincs messze tőle, de nem akarta megölni.

- Most elmegyek, de legközelebb már nem leszek ilyen finom. – Azzal hátat fordított, de még kifele menet felrúgta a kisasztalt.

JJ azt gondolta, hogy mekkora egy idióta drogos, nem is törődött az arcával egészen addig, amíg bele nem nyílalt a fájdalom. A mosogatóhoz rohant és még több vért köhögött fel. Nem tesz jót neki, hogy minden héten szétverik. Csoda, hogy az orra eddig ép maradt. Ivott egy pohár vizet és eldőlt a kanapén. Sok volt neki a mai nap és nem akart többet gondolkodni.

A reggel iszonyúan fájdalmas volt. Már régóta nem kelt fel a napnál előbb, de ma dolga volt. Több is, mint meg tudná számolni. Vett egy frissítő zuhanyt, ám a sebei szinte égtek az egész alatt. El volt cseszve teljesen az élete. Ezután felöltözött és feltűnt neki, hogy mosnia kellene valamikor, mert fogyóban vannak a tiszta ruhái. Reggelire valami előre csomagot toast kenyeret evett, ami még valószínűleg akkorról maradt itt, amikor még John B és az apja toast keddeket tartottak. Hányingere is lett a gondolattól, úgyhogy inkább a felfordulással foglalkozott. Összeszedegette a leesett füves cigiket a földről és egy dobozba rakta, onnan a zsebébe. Végignézett a lakáson. Mindenhol csikkel, szilánkok, por és a hely csak úgy bűzlött az alkohol és a fű ötvözetétől. JJ nem ismerte fel magát. Undorodott attól, aki lett, de nem tudott kitörni belőle. Végül egy nagy kupacba söpörte össze a romokat és elindult a kikötő felé.

A nap még alig kelt fel, a fű harmatos volt és a tenger csendes. JJ igazi helyi volt, olyan, akinek az altatódala is a tenger zúgása volt, ezért imádta ezeket a reggeleket. Feltűnően kipihenten ért Pope apja hajójához és kicsit meg is lepődött, amikor nem találta ott barátait. Ennyi volt, letettek róla?

Bepakolták a rakományt a hajóra, JJ-nek a golf klubba kellett csomagokat vinni.

- És mi a helyzet mostanában, kölyök? – Kérdezte Pope apja. Az a férfi egy igazi kincs volt, jószívű és segítőkész. JJ-t is megpróbálta kiemelni abból az ördögi körből, ami körülvette és egyre mélyebben süllyedt el benne.

- Semmi különös. – Vont vállat a fiú. Utálta, ha azt kérdezik, hogy hogy van. Hiszen mit is mondhatna? Ilyenkor senki sem panaszkodik, hogy milyen szar is az élete, mert nem szokás. Az emberek udvariasságból kérdezik, nem azért, mert tényleg érdekli őket.

- Hát én ezt nem így látom, de te tudod. – Reagált rá a férfi. JJ arca tényleg elég rosszul nézett ki, volt egy horzsolás az álla bal oldalán és egy véraláfutás a halántékán. A bal karján is volt egy horzsolás, amit kisebb nagyobb sikerrel eltakart a pólója. – Akkor mesélek én. Pope fiamnak megengedték, hogy újra csinálja az interjút. Nagyon okos kölyök és biztos vagyok benne, hogy menni fog neki.