you're not the girl I want, but you're all I need

Második Fejezet

JJ a parton hagyta a deszkáját. Tudta, hogy erre a madár se jár és amúgyis a parton jön majd haza, hiszen az utcán túl sok ismerősbe botolhat. Amint beérte a lányt, kivette a kezéből a deszkát és a vállára kapta. Egy hosszú de feltűnően könnyű darab volt, nem az a fajta, amivel gyakorolni szokás.

- És, mi a helyzet errefelé? – Kérdezte a lány.

- Ennyire pletykás vagy? – Nevetett fel JJ. Egyből egy öregasszony jutott eszébe, akinek az egyetlen öröme az életben, hogy másokat beszéljen ki és tartson szemmel.

- Valami olyasmi. – Vont vállat June. – Nem igazán ismerek senkit erre.

- Hát a legjobbal már találkoztál. – Villantotta ki a fogait JJ.

Nagyjából 10 perc sétálás után megérkeztek June-ék házához. Egy kicsit kopottas fehér kertkapun mentek be. A kapu mögött még ott volt az eladó tábla. Ekkor érezte JJ igazán, hogy milyen gyorsan telik is az idő. Három napja még John B-nek segítettek megszökni és akkor még nyoma se volt az új lakóknak. Azóta 180 fokos fordulatot vett a világ. Az emberek úgy tesznek, mintha minden rendben lenne. Mintha 2 gyerek élete semmit sem számítana. Pedig a rendőrök a halálba üldözték John B-t és ezt JJ soha sem fogja megbocsátani.

Úgy tűnt, hogy a lány a hátsó ajtóhoz vezette JJ-t. Letette a deszkát és bementek a házba. Meglepően otthonos volt egy frissen költözött házhoz képest. Képek lógtak a falon, a konyhában levendulaillat csapta meg a fiú orrát és valahogy az egész olyan kellemes volt.

- Van kb 10 perced arra, hogy megbánd bűneidet. – Vigyorgott a lány és kipakolta a konyhapultra a palacsinta hozzávalóit.

Eközben JJ megpillantotta a konyhapulton a hőn áhított Nutellát, úgyhogy le is csapott rá. Kivett egy kiskanalat az egyik fiókból és leült egy székre.

- Hékás! – Csapott rá a fiúra June egy konyharuhával. – Inkább ezt kóstold meg! – Vitt oda neki egy üveg baracklekvárt. Azt gondolná az ember, hogy az otthoni lekvár más, mint a képeken. De June-é pont tökéletes volt. Egy aranyos masni volt a tetején és csak úgy sugárzott belőle az igényesség. Hihetetlen, hogy egy doboz lekvár mennyit elmond az emberről. JJ is csak azon kapta magát, hogy ezen gondolkozik.

Ezután a lány összekeverte a hozzávalókat és néhány perccel később az egész helyiséget betöltötte a palacsinta édeskés illata. Egyáltalán nem volt kínos csend közöttük, JJ az asztalnál nyammogta a nutellát és közben kérdezgette a lányt. Megtudta, hogy az apja ügyvéd és a sheriff megölése miatt hívták ide, ők pedig amúgyis költözni akartak valamerre.

- Annyira idegesítő amúgy, hogy mindenki úgy tesz, mintha minden rendben lenne. – Jelentette ki JJ miközben a lányhoz sétált aki éppen megfordított egy palacsintát. – Ezt meg kell tanítanod! – Jelentette ki.

- Okés, a következő a tiéd. – Mosolygott a lány majd kifordította a palacsintát a serpenyőből. – Gyere!

A lány JJ mögé állt. A fiú az első akadályt könnyen vette, csak egy merőkanálnyi tésztát kellett a serpenyőbe öntenie. Még JJ is meglepődött, hogy nem maszatolt össze semmit. Néhány percig őrizte a palacsintát, miközben azon kapta magát, hogy a lány bámulja. Nem, nem a creepy módon és nem is a 'tépdlearuháimat' tekintettel. De elmondhatatlanul biztonságban érezte magát, ahol már napok óta nem. Nem áltatta magát semmivel, tudta, hogy csak azért ilyen élénkek az érzelmei, mert napok óta be volt zárkózva az önpusztító gondolataival.

- Na most jön a trükk. – Nevetett fel June. – Egy finom csuklómozdulattal fordítsd meg, és ha lehet, ne landoljon a főzőlapon.

- - Könnyű azt mondani. – Forgatta meg JJ a szemeit. – Hát finomnak nézek én ki?