Daechwita ×YoonSeok×

2.rész

Jó olvasást! 😊

___________________________________

Egész nap nem hagyott nyugodni az idegen gondolata ahogy másnap se. Valahogy mindig ő járt a fejemben fogalmam sincs mért. Úgy tűnik hatással volt rám a találkozásunk és újra látni akarom öt. Sose voltak még barátaim, de őt elfogadnám. De ha meg tudná ki vagyok valójában nem lehetnénk barátok. Biztos utálna főleg mivel úgy beszélt rólam, de be kell lássam, hogy igaza volt.
- Mond csak szerinted én rossz ember vagyok? - kérdezem a szolgám, aki a parókámat igazgatja.
- Vannak rossz tulajdonságai, de nem rossz ember. - engedi el a parókát.
- Értem. - hajtom le kicsit a fejem.
- Valami baj van? - kérdezi miközben kezébe veszi a hajtűt.
- Nincs. Csak találkoztam valakivel és szerintem, ha meg tudná ki vagyok elveszítenem. - beszélek lehajtott fejel.
- Nem feltétlenül kell elmondania pontosan ki maga. Csak legyen önmaga és ha tényleg fontos ön neki nem veszíti el még, ha meg is tudja az igazat. - mosolyog.
- Arra nem lesz szükség. - utalok a hajtűre, amit éppen a hajamba akart tenni.
- Szedj össze egy kis ételt a konyháról meg vizet. - leveszem a szőke parókát és az asztalra rakom.
- Mire kell az önnek? - néz rám kicsit meg lepetten.
- Ki megyek. - állok fel és sétálok az ágyam előtti ládához. Kinyitom ki veszek egy vászon táskát belőle meg kulcsot az utóbbit a szolgám kezébe nyomom a többit pedig az ágyra dobom. Miután a szolgám elment vissza ültem a tükörhöz és ugyan azzal a krémmel, mint tegnap eltüntetem a heget a szememnél. Át is öltöztem a tegnapi ruhába mire végeztem a szolgám is vissza ért. Minden ételt, amit hozott be tekertem egy tiszta anyagba és a táskába tettem a kulaccsal együtt.
- Egész nap oda leszek szerintem. - csináltam meg a klónom majd indultam el.

Úgy, mint tegnap óvatosan ügyelve nehogy észrevegyenek hagytam el a palotát. Mivel tegnap meg jegyeztem az utat cél egyenesen haladtam ő felé. Mért voltam ekkora idióta és nem kérdeztem meg a nevét? Mikor a rozoga kis házhoz értem be kopogtam, de semmi válasz nem jött. Így lassan bementem ott feküdt az ágyon és nem épp a legjobb állapotban volt. Oda szaladtam hozzá letérdeltem mellé elő kaptam a kulcsot felemeltem a fejét és elkezdtem meg itatni. Ivás közben csukva volt a szeme és meg fogta a kulcsot vagy is inkább a kezem. Ami igazából nem érdekelt inkább jól eset az érintése. Mikor már eleget ivott elhúzódott és ki nyitotta a szemét majd rám nézett.
- Köszönöm. - fogta még mindig a kezem.
- Fel tudsz ülni? - kérdezem és segítek neki ülő pozícióba helyezkedni.
- Ezt neked hoztam. - teszem ölébe az anyagba tekert ételt. Ami ki is nyitott és meg lepetten nézet bele a szemembe.
- Ez a palotából van itt nem lehet ilyesmit szerezni. - néz az ételre majd vissza a szemembe.
- Te betörtél a palotába? - csodálkozik.
- Ne azt nézd honnan van csak egyél. - mosolygok rá.
- Ezért komoly bajba fogsz kerülni. - kezd el falatozni.
- Az legyen az én bajom. - figyelem mosolyogva ahogy szabályosan a szájába tömi és szinte rágás nélkül nyeli le.
- Nem szeretném, hogy meg halj. - ál meg egy pillanatra.
- Nem fogok meg halni. - fogom mag az egyik kezét.
- Amíg ebbe a faluba vagy ne mondj ilyet, ha elkapnak véged. - fejezi be az evést egész gyors volt. Mondjuk érthető módon, ha az ember éhes hamar meg eszik mindent.
- Finom volt? - kezdek el nevetni ahogy azt figyelem, hogy az összes ujját meg nyalja.
- Isteni. - válaszol egyik ujjával a szájában.
- Örülök. - valami jól eső érzés fogott el, amitől boldog voltam.
- A vizet honnan szerezted? - mutat a kulcsra.
- Egy kis forrásból, de nem mondhatom el hol van elég veszélyes hely. - találok ki valami hihetőt nem akarok lebukni előtte.

...

- Tegnap nem került rá sor, de meg tudhatom a neved? - kérdezem felé fordulva.
- Hoseok vagyok. Na és a te neved? - kérdez vissza.
- Hívj csak Sugának. - válaszolok az igazi nevem nem mondhatom el, mert úgy rá jön ki vagyok valójában.
- Ez valami becenév? - kérdez.
- Valami olyasmi. - bólintok.

...

- Meddig tervezel a faluba maradni? - ül most már mellettem.
- Hát az még kiderül szeretnék minél tovább itt maradtam. - nézek a szemébe.
- Hogy hogy? Mármint érted nem a legjobb itt a helyzet. - néz ő is a szemembe elfordítom a fejem és a földet kezdem bámulni.
- Azt hiszem...vagyis úgy érzem sikerült kialakítanom valamilyen köteléket...veled. Ezt szeretném meg tartani és végre rá találni magamra. - rajzolgatok az ujjammal a piszkos poros földbe. Egy ideig csend volt aztán Hoseok lefogta a kezem, amivel rajzolgattam így a szemébe néztem. Elég közel volt, de egyáltalán nem zavart nem tudom mért, de jól eset a közelsége. Kezem felhúzta a földről és még jobban magafelé fordított. Nem mondtam semmit csak vártam mi fog történni ezután.

Egyre közelebb hajolt hozzám, amitől egyre hevesebben vert a szívem. Míg végül ajkaink egymáshoz értek csigalassúsággal kezdte párnáit mozgatni. Viszont én nem csináltam semmit ez volt az első csókom így fogalmam se volt mit kéne csináljak. Végül valami elindult bennem ajkaim meg remegtek majd én is el kezdtem mozgatni. Kezét félig nyakamra félig arcomra vezette és így húzott közelebb magához. Fogalmam sincs mit tegyek a kezemmel így csak az ölembe hagytam őket. Mikor elváltunk egymástól kisé piros arcom Elfordítottam és újra a földet kezdtem nézni.
- Vagy nem így értetted a köteléket esetleg rossz volt? - kérdezi kisé félve.
- Nem volt rossz, sőt kifejezetten jó volt. A köteléket én eredetileg barátilag gondoltam. Te mit szeretnél tőlem? - nézet fel rá a kérdésnél.
- Többet. - mosolyodik el.
- Rendben. - pirulok el kicsit.
- Tehát benne vagy? - vidul fel.
- Igen. - bólintok. Fogalmam sincs mi lesz ebből, de akármi lesz legalább egy kicsit boldog akarok lenni. Még, ha nem is éppen úgy érzek iránta jó a közelében lenni. Komoly kapcsolatot nem akarok, mert csak összetörnék, ha elhagy mikor meg tudja az igazat.

___________________________________
Kíváncsi lennék a véleményetekre eddig a könyvről. Léci írjatok le kommentbe eddig mit gondoltok róla. Szerintem ez a rész unalmas lett. 

2020.05.26