Is Your Heart Gucci? | Beomjun | FORDÍTÁS

4

– Sz-Szia. – Soobin egyből abba hagyta a beszédet. Megalázkodott a hangján. –Sz-Szia Yeonj... – harapott alsó ajkára. A duke fia egy tükör előtt állt a bejáratnál.

Soobin ma meg akart próbálni beszélni Yeonjunnal. Egész reggel azt gyakorolta, hogy mit fog mondani és gyengén szólva még sok gyakorlásra volt szüksége. 

Yeonjun kedves! Jae ezt mondta, emlékeztette magát Soobin. Ha Jae azt mondta, hogy Yeonjun kedves, akkor az is! 

De Soobin még így is félt. Egy teljes mondatot se szólt a herceghez, mióta megérkezett. Utálja. Utálta, hogy olyan, mintha a mellkasa bármelyik pillanatban összeszakadhatott volna.  Utál mindig ennyire megrémülve lenni ok nélkül. Talán ha lenne egy vele egykorú barátja megtanulhatná, hogy legyen normális. Tudta, hogy hosszú út állt előtte, de nem akart semmit téve ülni. 

Még egyszer, Soobin gyakorolt. Ez alkalommal mély levegőt vett, kiegyenesítette a hátát és egyenesen nézett.

– Szia Yeonjun, hogy vagy ma? – Mikor a fiú rájött, hogy épp mit tett, egy mosoly húzódott arcára.  

Öklét a levegőbe emelte, majd egyből le is hozta őket és csendben szurkolt magának. 

Soobin magabiztossága egyenesen kiugrott az ablakon, ahogy meglátta Yeonjunt közeledni. Beiszkolt és elbújt egy páncél mögé. Yeonjun elhaladtával észre se vette Soobint. A fiú végig nézte, ahogy a másik, szobájába belépve becsapja a ajtót. 

Yeonjun másodpercek elteltével újra kinyitotta az ajtót, csak azért, hogy ismételten becsapja azt, de még előtte felakasszon egy 'NE ZAVARJ' táblát.– Azt hiszem megpróbálom máskor...

...

– Nézd mit találtam! – jött ki Kai a szekrényből, egyik kezében egy köténnyel, a másikban pedig egy tarka selyemkendővel.

– Mi az? – kérdezte Beomgyu incselkedően, ahogy kezét fekete kötenyébe törölve kivette kezét a mosogató vízből.

– Ez egy egyenruha Danielnek- Hát, E-ez igazából Yoongié, de gondoltam használhatja, amíg Yoongi vissza nem tér. – Kai gyengén mosolygott.

– Oh, oké. – mondta Beomgyu, ahogy felvett egy tálca tésztát gyúrni. 

– Még mindig utálod? – Beomgyu a tésztát egy fém asztalra dobta.

– Utálni? Persze, hogy nem. 

– Habár még mindig ellenséges vagy körülötte. Jó srácnak tűnik 

– Egy alsó osztályú rohadéknak hívott. Igen, tényleg egy jó srácnak tűnik. 

– Nem voltál vele te is bunkó? 

– Szóval? – Kai erre megráncolta homlokát.

– Csak azért, mert Daniel gazdag nem azt jelenti, hogy ugyanolyan, mint-

– Ne- – csapta bele öklét Beomgyu a tésztába, mi a pincér fiú keze alatt összeesett. Az ütés durva és hirtelen volt és ez Kait a sokktól kissé megugrasztotta. Beomgyu, hogy ne ijessze meg Kait, mielőtt még nyugodtabban folytatta volna mondatát, mély levegőt véve összeszedte magát. A fiú nem tűnt érzékenynek, pedig nagyon is az volt. – Ne mondd ki a nevét, oké? 

–T-Tényleg, bocsi. – Kai arca vörössé vált zavarában és a szégyentől. 

–Nem baj, csak szerintem nem kéne hozzá szoknunk – tért vissza Beomgyu gyorsan a témához, hogy megszabaduljon a feszültségtől. 

–Ezt, hogy érted? 

– Mármint egy gazdag fiú. Akármikor meggondolhatja magát-már majdnem 9 óra és még mindig nincs itt. – fejtette ki Yeonjun.