The Shadowhunters II. - A rúna rajzoló ✔

9

"A szerelem a legerősebb kapocs."

/Ezra/

2 nap telt el azóta, hogy ide jöttünk. Alec azonnal csapatokat állított ki, akik Felix-re vadásztak. Stix azóta nem ébredt fel. Furcsa belegondolni, hogy akivel éveket töltöttem az igazából egy vérfarkas. Félig ember. Halkan benyitottam a szobába, ahol feküdt. Becsuktam magam mögött az ajtót és leültem mellé. Kezeinket összekulcsoltam. Egy tincset kifésültem az arcából. Újra könnyek léptek el a szemeim. Lehajtottam a fejem és hagytam őket lehullani. Keze megmozdult és megszorította a kezem. Azonnal felkaptam a fejem. Szemei szeretetet és boldogságot sugárzott. Arcán kedves mosoly pihent. Azonnal a nyakán ugrottam és átöleltem. Felszisszent mire kelletlenül hátra húzódtam. Nem engedte, hogy teljesen eltávolodjak tőle. Kezét az arcomra simította majd közel hajolt hozzám. Ajkaink egy forró csókban váltak eggyé. A lelkem és a testem mintha lángra kapott volna. Olyan hatalmas érzés futott végig rajtam, amit soha nem éreztem. Óvatosan csókolt mintha félne valamitől, de nem kellett. Lassan elváltunk egymástól. Csillogó szemeibe néztem. 
- Én is szeretlek...
Elmosolyodott majd újra megcsókolt most már bátrabban. Boldog voltam. Életemben először tényleg az voltam. Világ életemben a szerelmet kerestem, de az végig itt volt mellettem. Most eltávolodtak tőle és hagytam, hogy a kezeinket összekulcsolja.
- Szerintem van mit megbeszélnünk! -mondta rekedt, érdes hangon.
Aprót bólintottam. Elmondta az ő szemszögét majd én is a sajátom utána pedig órákat beszélgettünk. Felszabadultnak éreztem magam. Viszont ez az érzés olyan is volt, mint a vihar előtti csend.
Idegesen tördeltem az ujjaim és alsó ajkam tépkedtem a fogaimmal. Körbe pillantottam a helyiségben. Mindenki a tervet készítette. Pár napja megtudtuk Felix tartózkodási helyét. Stix nagyon gyorsan felépült végül is mit vártam, hisz egy farkas. Mivel gondolataim felé terelődtek így a tekintetem is rá vezettem. Fekete hosszú ujjút viselt és éppen Alec-kel beszéltek valamit. Ő mindenki közül a legdühösebb. Holtan akarja látni Felix-et. Jonathan vele tartott apánkat pedig megölte. Egy régi, elhagyatott birtokon vannak. Én is segíteni szerettem volna, de nem engedték mivel lány vagyok.
- Hogyan fogunk bejutni?-tette fel Alec a kérdést mire felkaptam a fejem.
- Segíthetek!
Mindenki felém nézett. Az a gyönyörű kék szempár aggódva mért végig.
- Mégis, hogy?-kérdezte Alec.
- Tudok portált nyitni bárhová!
- Jó! De akkor sem jöhetsz velünk!-mondta Stix majd újra a térkép felé fordult.
Dühösen felálltam majd a szobánkba rohantam. Jó hangosan becsaptam magam mögött az ajtót. Pár perc múlva Stix lépett be.
- Ezra én nem akartalak megbántani...-kezdte a magyarázkodást.
- Miért nem mehetek veletek? Tudok harcolni és hasznos lehet a képességem!
Közelebb lépett hozzám és kezeinket összekulcsolta.
- Nem akarom, hogy bármi bajod essen! Abba bele pusztulnék! Hidd el csak jót akarok!-mélyen a szemembe nézve mondott ki minden egyes szót.
- Rendben...
Egyik kezével végig simított az arcomon majd megcsókolt. Karjaimat a nyakába fűztem és átadtam magam az érzéseimnek. Csókja miatt az egész testem felhevült és bizsergés futott végig minden végtagomon. Puha fürtjei közé túrtam és teljesen hozzá simultam.

Victoria ♡