The Shadowhunters II. - A rúna rajzoló ✔

7

"Menekülj amíg tudsz."

/Ezra/

A tükörben végig mértem magam. Szürke ruhám tökéletesen passzolt hozzám. Barna hajam elegáns kontyba volt fogva. Találkozott a tekintetem Stix szemeivel. Olyan volt mintha íriszei mosolyognának. Megfordultam és oda sétáltam hozzá. Végig simítottam puha bundáján.
- Sajnálom, hogy nem jöhetsz le!
Nyüszíttet egyet majd meglökte a kezem. Ekkor kinyílt az ajtó és Jonathan lépett be öltönyben.
- Kész vagy húgi? -kérdezte kedvesen.
- Igen!
Még egyszer végig simítottam Stix fején majd a bátyám után elindultam. Becsukta az ajtót és a karját nyújtotta felém. Bele karoltam és hagytam, hogy levezessen. Ahogy megpillantottam a sok ember furcsa szorító érzés kerített hatalmába. Nem volt mellettem Stix aki megnyugtatott volna.
- Nem lesz baj! -mondta Jonathan.
Róla azonnal Thomas jutott eszembe. Megráztam a fejem, hogy a gondolataimat róla most elűzzem. Kedves mosolyt varázsoltam az arcomra. Apához vezetett, aki Felix-szel beszélgetett. A férfi fekete öltönyt viselt. Rám mosolygott majd kezet csókolt nekem. Az undor hullámként csapott végig a testemen.
- Csodálatosan nézel ki, mint mindig Ezra! -mondta halkan, tartva velem a szemkontaktust.
- Köszönöm!
Visszahúztam a kezem és észrevétlenül a szoknyámba töröltem. Apa elvezetett tőlük és több embernek bemutatott. Mindenki különlegesnek tartott és kíváncsian méregetett. Nem foglalkoztam velük, hanem inkább kimentem a kertbe. A kivilágított ösvény mentén haladtam. Furcsa hangokat hallottam magam mögül. Megtorpantam majd lassan megfordultam. Felix állt nem messze tőlem. Egyik keze a háta mögött volt.
Nyeltem egyet. Szemei dühösen csillogtak. Kezét a teste mellé mozdította ezzel elém tárva egy rövid pengét. Félelem futott át rajtam.
- Mit akarsz azzal?
- Végzek veled! Ha az enyém nem lehetsz nem leszel senki másé!
Ijedten hátráltam majd futásnak eredtem. Hallottam nehéz lépteit mögöttem.
- Állj meg Ezra!! Nem futhatsz el a végzeted elől! -ordította.
- Valaki segítsen!!
Berohantam a kis erdőbe, ami a birtok végén található. Megtorpantam hisz egy szirthez értem. Megfordultam és ekkor lépett ki az erdőből.
- Látod a sors is a halálod akarja! -gúnyos mosoly jelent meg az arcán.
Erőt vettem magamon és neki rontottam. Elkaptam a karjait, de sokkal erősebb volt nálam. Kitépte a kezeim közül magát majd hatalmas tenyere az arcomon csattant. A földre zuhantam. A hajam fátyolként vett körbe. Lihegve néztem fel rá. Gyilkos tekintettel teljesen elém lépett. Észrevettem az irónom, a földön hevert tőlem nem messze. Felé nyúltam mire rá lépett a kezemre. Hallottam ahogy reccsennek a csontjaim. Egy nyikkanás hagyta el az ajkaim. Belém rúgott mire ki csúsztam a szirt szélére. A nyakamhoz emelte a pengét.
- Hozzám jössz? -kérdezte.
- Soha!
- Akkor találkozunk a túl világon!
Lehunytam a szemeim, de mém történt semmi. Hangos puffanás és dulakodás hangja miatt kinyíltak a pilláim. Egy fehér hajú félmeztelen férfi fogta le Felixet. Döbbentem pillantottam rajtuk végig. Felálltam és a penge után nyúltam, ami a földre esett. Felix lerúgta magáról az ellenfelét. A megmentőm szemei felém villantak. Olyan ismerős volt. Repedés hangja törte meg az éjszaka csendjét a következő pillanatban zuhanni kezdtem. Egy kis sikítás hagyta el az ajkaim. Egy kéz kapta el a karomat. Felnéztem és abba az ismerős szempárral találtam szembe magam. Lihegve pillantott rám majd arca eltorzult. Felix vigyorogva állt fölötte. Pengéje az ismeretlen hátába fúródott.
- Ne!!
Összeszorított fogakkal felhúzott. Felix kelletlenül hátra lépett. 

Victoria ♡