Hiszen képtelen voltam megvédeni téged. Minden olyan gyorsan történt. Veszekedtünk, talán a kapcsolatunk során akkor volt a legelső veszekedésünk, és az utolsó is. Nagyon mérges lettem rád, meg sem hallgattalak, sarkonfordulva ész nélkül rohantam át az úttesten. Elmémet elvakította a düh vörös leple, így nem tudtam tisztán gondolkodni. Egy éles fényvillanás, egy hatalmas ütközés és a fájdalom a bordáimnál. Ezek után jöttem rá mit is tettem a meggondolatlanságommal.
Búcsúzásnak nincs már napja