Akár az óceán a világot,
Vagy a sivatag a délibábot,
Úgy ölelsz körbe reménnyel.
Hívogatón az esti szélben.
Búcsúzásnak nincs már napja,
Most eltemet a tenger habja.
-Mondd, elmossa majd a fájdalmat?-Miután utolsó sorát is papírravetette, ledobta kezéből az eddig görcsösen szorongatott tollat, majd lelépett a stégről, egyenesen a tenger ölelő karjai közé. Képtelen volt továbblépni, marcangolta magát és a kínzó, fojtogató érzés egyenesen az öngyilkosságba sodorta.
De a tenger, a tenger habja elmossa majd minden fájdalmát.
Ég veled, Kim Namjoon.