Creppypastákkal Eggyütt

7.

...otthon vagyok.nyugalomba...

00:17 óra

Már vagy 5 órája várok hogy a szüleim nyakába ugorhassak.és még mindig semmi.gondoltam kinézek az ablakon.így nehézkésen kikeltem az ágyból és az ablakhoz mentem.kinéztem.az utca csendes,egy árva lélek sincs ott.amikor...kopogtak az ajtókon.megilyedtem.de oda mentem és ráhelyeztem a kezem a kilincsre.lenyomtam.az ajtó kinyílt.a postás volt az.nagyba nézegette a csomagot.
-Kisasszony, ezen a maga neve áll.egy csomaga érkezett.
-köszönöm,elmehet-mondtam halvány mosollyal.
Bezártam az ajtót.egy levél volt benne.
-Kedves kislányom.nem tudod látni fogod-e valaha ezt a levelet.de mire olvasod már mi nem leszünk.valami nagy lény üldözött minket.vagy két méter magas.kérlek soha ne felejts el minket.úgy kerültünk ide hogy állítólag itt láttak téged.
Könny szökött a szemembe.összeomlottam.majd egy ablak törés halladszodott.odafutottam megnézni mi az.de már késő volt.éreztem hogy valami elhúz.mintha csáp lett volna

Hirtelen mindent elsötétült az életem lepergett előttem.elárulva éreztem magam.majd becsuktam a szemem.

Remélem tetszett nektek ez a kis könyvecske :3