Creppypastákkal Eggyütt

2.rész

...És korhadtas fák lombjairól levelek hullanak rám...

Majd már csak annyit érzek, hogy a szemem akaratlanul lecsukódik és a bal részéből egy kis könny csorog le az arcomon a fájdalomtól. És elkezdtem álmodni...

Az álom:

Egy erdőtűz közepén állok és körülöttem furcsa, ilyesztő lények néznek engem. A füst egyre nagyobb lesz és a parázs ami a háttérben próbálja éltetni a tüzet, mellette a barátaim állnak mintha semmi sem történt volna, beszélgetnek. Vidáman. Csak az az egy furcsa volt bennük, hogy angyalszárnyuk és glóriájuk volt. Majd az egyik oda repül hozzám és megszólalt:
-Nem a te hibád volt. Mi viszont segíteni fogunk neked...

Majd felkeltem

Nagyon fájt a fejem és az egyik szemem. Nagy nehezen kinyitottam azt, és sötétséget láttam. Viszont éreztem, hogy egy ágyban fekszem. És azt is, hogy van rajtam egy szemkötő. Elkezdtem félni. És gondolkodtam hogyan szabadulhatnék ki. Amint így agyaltam eszembe jutott az álom, és a barátaim meg a tragédia ami megtörtént. Viszont az álomból megragatt bennem az a mondat, hogy segítenek nekem. Ezért halkan segítségért kiáltoztam. Amikor egy alig hallható hang megszólalt:
-Mint ígértem mi segítünk neked és tudjuk, hogy félsz. Viszont mi a barátaid vagyunk ezért nem hagyunk el. Most elmondunk mindent. Téged elrabo...-itt félbeszakítottam őt
-igen! én is tudom, hogy elraboltak! Azt mondjátok meg hogyan jutok ki és miért van rajtam szemkötő!
-Nos, akkor a lényegre térek. A szemkötő azért van rajtad mert... inkább először azt mondom meg, hogy hol vagy. Lelkiekben készülj fel, hogy nem sok jó hírrel szolgálhatunk. Szóval téged sok ilyesztő alak elrabolt. Ezek creepypasták. Akikről a sok rémtörténetet hallottad. Annyit tudok, hogy téged különlegesnek tartanak. És téged nem fognak megölni... ha minden jól megy... Itt megint megszólaltam
-És a szemem!?
-hát...készülj fel a rossz hírre, abba olyan nagy mértékű seb keletkezett mintha egy farkas karma marta volna ki. De a szemed mikor ez megtörtént nyitva volt. Ezért fehér színű lett és így a bal szemeddel már nem fogsz látni. -itt a hang abba maradt és újra egyedül maradtam. A gondolataimmal. A kezemmel a falat kezdtem piszkálni. Megnyugtató volt. Majd ahogy ezt a kaparást folytattam egy kapcsolót vettem észre. Megnyomtam. És a szobában fény keletkezett.
-Szóval te egy villany kapcsoló voltál-szólaltam kissé vidáman. Körülnéztem. Nem egy ágyon voltam hanem egy matracon.
-Akkor nem találtam el, hogy ágyon fekszem. milyen meglepő!-szoltam magamban. A szoba szürkés fehéres festékkel volt befestve. Volt még ott egy íróasztal székkel, egy váza amiben fekete hervadt rózsa volt. Illetve amin ez volt nagy meglepődésemre egy asztalon volt megtalálható. Valamiért nem néztem körbe jobban. Az asztal felé vettem az irányt. Azon egy papírfecni volt.Elkezdtem azt olvasni:
,,Biztos félsz, de nem kell. Nem véletlenül csak te életed túl ezt az egészet. Te különleges vagy. És mintha közénk tartoznál. Ugye nem tudod kik vagyunk? Mindegy, úgyis rá fogsz jönni. Szóval lehet félsz tőlünk. De NEM KELL. Hamarosan találkozunk...

UI.: bocsi a szemedért, de ez így jobban áll."

Jobban körbenéztem. A szoba sarkában találtam egy tükröt. Odaszaladtam. És belenéztem. egy fekete szemkötő volt rajtam ami pici vérvörös rózsákkal volt díszítve. Mit ne mondjak,eléggé tetszett. Majd meg akartam tudni, hogy hogyan néz ki az a seb, meg a szemem. Majd levettem.
-Úristen! ez nem lehet!-a sírás kerülgetett. Egy nagy karmolás volt. És tényleg teljesen fehér volt a szemem. Gyorsan visszatettem a szemkötőt, hogy ne lássam tovább. Végül nem bírtam tovább sírtam. Majd a nadrág zsebemben nyúltam és egy papír zsebkendő vettem elő onnan. Letöröltem a könnyeim és újból körülnéztem. A hátam mögött egy fekete ajtó volt. Odamentem és kinyitottam. Valahogy kinyílt.
-Ha így haladók ki is jutok-gondolkodtam hangosan. Majd recsegve kinyílt az ajtó. Először csak résnyire nyitottam ki, hogy megnézzem vannak-e ott ,,creepypasták". Még mindig hihetetlennek tünt a létezésük. De elhittem, hogy igaz. Visszatérve, én nem láttam ott egyet sem. Végül teljesen kinyitottam az ajtót, de sehol senki. Körülnéztem. Egy nagy faház volt. Szép, tiszta, rendben tartott. Pedig kívülről elrettentőnek tünt. Ahogy elnéztem három emeletes lakás lehetett. Kiléptem a furcsa szobából ahol felébredtem és mentem körülnézni. Volt egy nagy kandalló a szoba végében. A közepén egy nagy asztal. És végül az óriási ebédlő asztal mellett körülbelül tíz méterre volt a kijárat. Rögtön arra felé vettem az irányt. Minden szépen ment amíg nyávogást és ugatást nem hallottam. A hang felé néztem. Egy vigyorgó husky és egy ilyesztő macska közeledett.
-úristen, smile dog és grinny cat!-kezdtem ordibálni. Elkapott a fangörcs. A két állat ahogy meghallotta a nevét hirtelen megállt. Majd lassan közeledni kezdték felém. Majd amikor már csak pár centire voltak tőlem elkezdtem őket simogatni. Élvezték. Abban a pillanatban kinyílt a bejárati ajtó és a sok creepypasta hatalmas beszélgetés között lépett be. Majd a zsivaj hamarosan megszünt amikor látták, hogy simogatom a két állatot, azok pedig ezt élvezik. Majd hirtelen ezt én is észrevettem...