A Herceg És A Boszorkány (Befejezett)

A Palota ostroma

Csizmás Kandúr

A háború már hónapok óta tartott. A király rebgeteget tett a népért. A királyné gyermeket várt, már a nyolcadik hónapban járt. A kórházban már nem tudott segíteni. Az orvosok tanácsára ágyban maradt. Úgy fogadta az audienciára jövőket. Az MGSZ serege, a gonoszpártiak, trollok, ógrék és a többiek. A testőrség kémeket is küldött északra, a Fehér királyságba. Megtudták, hogy ott van fogságban tartva Cheril.

Én és Piroska mentünk el kiszabadítani.

- Bár vége lenne már a háborúnak - szólt dühösen Piroska.

- Ha kiszabadítjuk Cherilt bizonyosan hamar - válaszoltam.

- Honnan tudod te azt?

Nem válaszoltam. Némán haladtunnk tovább. Egy fa tetején éjszakáztunk mindketten.

A palota már látszott a dombon túl. Benne raboskodik Cheril. Vajon, hogy lehet a királynőt elpusztítani? A Hókirálynő ereje éltetheti. Odamentünk a várfalhoz. A kémeink tudták, hogy hol a legkevésbé védett: a nyugati falon. Felmásztunk ott. Egyszerre csak szembe jött egy őr. Ismert már minket, ezért próbált menekülni. Utána futott Piroska. Rálépett a köpenyére, majd egy erős rúgással harcképtelenné tette (tökön rúgta). Én lementem a vár börtönbe. Ott is meglepően kevés dolgom volt. Mintha a királynő kissé elbízta volna magát. Mintha kevéssé őrizte volna a palotát. A tömlócben megláttam Cherilt láncra verve. Nem volt magánal. A karmaimmal kinyitottam a börtön ajtót, ám a bilincseket nem sikerült. Azokat mintha varázslat védte volna.

- Cheril kelj fel! Én vagyok az Csizmás - de nem mozdult.

- Hát itt vagy! - szólt egy női hang mögöttem. Megfordulta iedten. A királynő volt, vele őrök és a megláncolt Piroska - Lám, lám. A macskák pedig okos állatok hírében állnak. Azt hoittétek ilyen könnyű lesz?

Az őrök oda láncolták Piroskát és Engem is.

- Most pedig elmondok egy szomorú történetet. Magamról: Én egy kis ország királylánya voltam. Nem volt az ország sem nagy, sem gazdag. Nem voltak nagy termőföldjeinl, sem állataink. Tengerünk volt, de nem igen tudtunk hajózni a tengeri szörnyek miatt, így a partmenti halászatból volt némi bevételünk, de csak amíg a kikötönket el nem vette a Fehér királyság. Afféle lovag királyság volt. Nagyerejű, sárkányölő lovagok voltak az ország vezetői, apám volt a király, nagy volt és erős. Hűbérese volt a Fehér királyságnak, és szeretett hadvezére, apámat hívta a király, ha hadat viselt. Mára már a része a Fehér királyságnak, a legészakibb része volt a birodalomnak az országom. Apám mindig is királynének szánt. Ezért úgy intézte, hogy hozzá menjek a királyhoz, ám szerelmes voltam valaki másba. Apám egyik lovagjába, a láng vörős hajú Johannes lovagba. Apám megtudta ez és megölette Johannest, a szemem láttára. Majd hozzá adott engem, egy terhes, 15 éves lányt a királyhoz. Persze, szép ruhám volt az esküvőn, gyöngyel, gyémántal, de nem voltam boldog királynéként. El kellett viselnem, hogy a király minden este magáévá tesz. Néznem kellett a lányát, Hófehérkét, ahogy szebb lesz nálam mindegyre. Megtudtam, hogy a trón is rászáll, megszültem a lányom Johannestől, de nem maradhatott velem, az erdőbe bújtattam egy gonosz boszorkányhoz. A banya halála után ő lett az új banya. Aztán teherbe estem megint a fővadászunktól. Íme a fiam - mutatott jobbra. Egy fekete hajú fiú lépett elő, olyan 17 éves forma - Ő itt Gyömbér. A fiam. Akit titokban kellett neveltetnem. Majd eljött az idő. A király meghalt, már csak Hófehérkét kellett eltenni láb alól. Ez könnyen ment. A szépség az másodlagos volt. Az csak a bökkenő, hogy Gyömbér apja egy fatökű, ezért elengedte Hófehérkét, és átvert egy vadállat szívével. Őz vagy vaddisznó... mindegy. Minden jól mebt, csak hát meg kellett mérgeznem Hófehérkét, mert kiderült, hogy él. De végül mégse sikerült. Letaszítottak a trónról, bujdosásra kényszerültem - oda ment Cherilhez és megfogta az állát - Hogy mertél elárulni. A saját anyádat! -  Cheril nem válaszolt, Piroska emelt szót:

- Milyen anya az ilyen?!

Na jól van. Maradjatok csak szépen itt. Vége lesz mindjárt a Mesémnek, ha a palotában megölöm Hófehérkét, az áruló mostohát és lányait, valamint Edwardot, aki megmentette a mostohalányom, a királyt és persze a királynét.

Felment a börtön lépcsőin, bezárta az ajtót és mi magunkra maradtunk. Minden teljesen elsötétült, kint már estelledett. Egy fáklya sem világította a börtönt.

Gonosz Királynő

Elindultam a szakadó hóesésben. Már csak egy kicsi hiányzik.
Csendesült a palota, mikor odaértem, mindenki aludni készült. Ha mindennek vége, enyém lesz az egész birodalom és a fiamat ültetem a trónra. Láthatatlan voltam. És a hókirálynő erejének hála már a tündérek varázslata sem védett senkit. Bekukucskáltam a királyné lakosztályába. Elkezdtem halgaztózni. Láttam Ella királynét, kék ruhában a kisbabájával, és a mostoha családját ahogy a vörös bársonypamlagon ülnek.

- A szeme kék, nem hasonlít rád Ella - mondta Marie.

Louise és az anyja kicsit messzebb ültek. Mintha kényelmetlen volna a beszélgetés.

- Majd bebarnul, hisz az apja és az anyai nagyszülei is sötétszeműek voltak - válaszolt a királyné.

- Mi lesz a neve?

- Daniel - majd feljebb emelte és ránevetett a kisfiára - Milyen nagy. már így pár naposan is. Kár, hogy az apja nem látja. Pedig nagyon szereti már most.

Micsoda undorító nő. Dolgoztatja évekig ezt a szerencsétlen lányt, majd most, hogy királyné lett, minden próbálkozásuk ellenére itt élősködnek a nyakán. Kár hogy az a hószörny nem ölte meg ezt a három élősködőt, amikor lerombolta az udvarházat.

- Ella drágám! - szólt a mostoha - Mi történt ma a kórházban? - Ella elszomorodott.

- Egyre kevesebb az ágy. Napról napra több a halott. Ráadásul a tél és a hideg miatt a tündérek varázsereje is enyhül - hogy bír a szülés után pàr nappal dolgozni?

„Na most volt elég!" Berontottam a szobába és riadtan rám meredt a négy nő.

- Üdvözlöm felség. Azért jöttem, hogy féreg irtást tartsak.

- Őrség! - kiálltotta Ella, de hátra intettem és bezártam az ajtót varázslattal.

- Hát te azt hitted, hogy ezt büntettlenül lehet? - rivalltam rá Ella mostohaanyjára - Hogy ott hagyod az MGSZ-t? - feléhajoltam és kimondtam rá egy halálos átkot...De elévetette magát Ella. A következő pillanatban holtan zuhantak össze mindketten. Hogy ne végezzek félmunkát elintéztem a két lányt is, de a kisbaba még ott sírt a pamlagon. Ám ekkor kirobbant az ajtó és megjelent a tündérkeresztanya.

- Ne merészeld bántani a trónörököst! - szólt égtelen dühvel.

- Ahogy akarod, egy védtelen kisbaba, nem árthat nekem semmit.

Kiindultam láttam, hogy a tündérkeresztanya sírva próbálja élesztgetni a már halott Ellát.

Megkerestem Hófehérkét és börtönbe vetettem, a kastélyt pedig elfoglaltam. Hírül jött, hogy Andrew király még egy aznap esti ütközetben elesett és meghalt.