A Herceg És A Boszorkány (Befejezett)

A Vég Kezdete

Cheril

Kibukkantam újra a királynő  kastélyának egy szegletében. Elindultam valamerre. Nem is tudtam merre van a kijárat.

- Hova, Hova? - Hallottam egy női hangot a hátam mögött. Megfordultam. A királynő volt. Hosszú fekete bársonyruha volt rajta.

- Felség - borultam térdre.

- Megfeleltél megbizatásodnak banya?

- Nem felség - Mondtam határozottan.

- Pedig tudom, hogy ott voltál és a két Grimmel is találkoztál. Mi volt hát a probléma.

- Nem akartam nekik rosszat.

- Nem akartál rosszat? - kérdezte kicsit gunyorosan, bár a hangján éreztem, hogy torkig van.

- És az a királyfi?

- Ő miatta?

- Ő miatta? Átengedted nekik?

- Át.

- Szerinted az a fiú tényleg szeret téged? És el akarna venni? A királynak egy erdei boszorkány legyen a menye? - nevetett - Te ostoba!

- Én nem hittem semmit. Én csak jó akartam lenni, akitől nem szaladnak el az emberek.

- Te gonosznak születtél és az is vagy. Tudod ugye, hogy mi jár az árulónak?

- Halál felség.

- Úgy bizony - hirtelen elbénultam, éreztem, hogy elemelkedem a padlótól, nem voltam ura a testemnek. A királynő fagyos tekintetét éreztem magamon. Ekkor Elengedett - Bezárlak az északi toronyba, ahol nincs erőd, még hasznodat veszem.

Ella

Néztem ki az ablakon és nésztem a hóförgeteget. Az ostrom véget ért már. De egy hét múlva a férjem csatába vonul, úgy, hogy alig voltunk együtt. Tény, hogy a ma estét nekem ígérte, de mikor lesz megint ilyen. Alig egy hete esküdtünk és máris vége a boldogságnak. De nem volt túl sok időm, egy cseléd rohant be a szobába.

- Fenséges asszonyom, jöjjön azonnal.

- Mi történt?

- A király a hálán van. Menjen be hozzá amíg nem késő.

Berohantam ujdonsült apósom szobájába. A többiek a teremben meghajoltak mind. A király egy borogatással a homlokán feküdt a nagy széles ágyán, mellette fiai és menyei. Tudor, az egyik törpe éppen őfelségét vizsgálta. Majd megcsóválta a fejét.

- Túl sokminden történt mostanság, őfelsége gyenge. Nincs már sok hátra.

- Köszönöm Tudor. - mondta Hófehérke.

Oda álltunk mellé mind. Néztük az öreg elfáradt, meggyötört testét. Ahogyan lassan kileheli a lelkét. Ahogyan lassan, lassan, lassan eltávozik közülünk. Arca olyan szép lehetett. Andrew alig hasonlított rá. Inkább Tom, Brian és Edward hordozták külső vonásait.
„Itt az idő, királyné leszek." Gondoltam, mikor végleg eltávozott. Harmadnap a családikriptába temették a királyné mellé. Rá megint egy napra megkoronázták Andrew-t. Együtt voltunk még egy napot, majd elvonult a csatába. Otthon maradtam.

- Mi a terved Hamupipőke, most, hogy királyné lettél? - kérdezte egy nap a keresztanyám.

- A sérülteknek hadikórházat alakítunk ki a palota nyugati szárnyába. Számítok a tündérek segítségére.

- Persze, aki nem az ostromban segít, jönni fog gyógyítani. Eddig kikre számítasz?

- Magam is ápolnék, megszoktam a piszkos munkát. A törpékre is számítok, Tudort mindenképp. Kineveztetem az Orvosi Kamara elnök helyettesének. (Az elnök a nagyherceg).

- Az erdei tündérek sokat tudnak a gyógynövényekről, hasznosak lesznek. Parancsba adom, hogy hozzassák a gyógynövényeket.

- Majd elfelejtettem a mostohaanyám és nővéreim is részt vesznek az ispotály munkásságában.

- Biztosan jóötlet ez? Mármint, hogy az udvarba hívtad őket - kérdezte a keresztanyám és aggodalmasan rámnézett - a mostohád még akár kém is lehet.

- Ne aggódj, nem lesz baj, legalább megtapasztalják a kemény munkát.

- Gyermekem, nagyon fontos dolog a megbocsájtás, - itt egy kis szünetet tartott - de ne felejtsd el, hogy bántak veled éveken át.

- Pár év a sötétségben, talán most lett ennek vége. Megadom nekik az esélyt.

- Rendben, de azért rajtuk tartom a szemem - itt hangsúlyt váltott - a sógornőidre számítasz?

- Igen, bár lehet udvariatlanság volna nekem megkérni őket. Azt szeretném, ha önként jönnének.

- Olyan jószíved van neked, te leány. Nagyszerű királyné leszel te még - és elmorzsolt egy könnycseppet.

Andrew

Már éjjfél is elmúlhatott. Ott feküdtünk ébren egymás mellett. Szívünk szomorúsággal telt.

- Miért kell ilyen hamar elmenned? - kérdezte Ella.

- Királyként ez kötelességem. Különben sem maradok sokáig, itt is lesz elég dolgom, ne félj. Még a jövő hónapban újra látsz.

- De ott bármi történhet, veszítettem én már eleget életemben.

- Tudom szerelmem. De te rád itt van nagy szükség. Vezesd a kórházat. Figyelj a távollétemben mindenre.

Másnap elvonult a sereg a frontra. Ella az erkélyről figyelte, ahogy elvonul a sereg a trollok ellen, akik élén az MGSZ oldalán állt. Nézte, ahogy férje a hófehér paripáján elvonul a havas tájon.