A Herceg És A Boszorkány (Befejezett)

Audiencia

Csizmás Kandúr

Miután Cheril és Tom elmentek úgy gondoltam a felszabadított foglyokat biztonságba kell helyezni. A pecsétgyűrűvel bejelentkeztem a palotába. A király nagyon megértő volt. Belátta, hogy a gonoszok nem fognak leállni, ezért a palotában elszállásolták Piroskát, a Nagyit, a Vadászt, Jancsit, Juliskát, Jankót, Karabunkó márkit, a királykisasszonyt, Angóra kisasszonyt és hozzátartozóikat. A felügyelésüket Andrew herceg feleségére (Hamupipőkére) bízták. Elmondtam hogy Tom herceg küldetésre ment Cheril Parks-al. A király megértette és nem volt dühös. Én örültem, hogy egy kicsit átbeszélhettem a dolgokat Angórával. Kimentünk a kertbe sétálni.

- Elmondhatatlanul hiányoztál Angóra.

- Te is nekem Csizmás, ne tudd meg milyen volt az a hat hónap fogság. Aztán halgathattam Piroska nyafogását. A végére már kezdett elegem lenni mindenkiből.

- Ne mondj ilyet Angóra, ők mostantól a társaid lesznek, attól tartok ebből háború lessz.

- És gondolom megint elhagysz.

- Hisz tudod, hogy nem tehetek mást.

- De tehetsz, a múltkor is tehettél volna, ha velem vagy nem rabolnak el.

- Most az egész palota testőrsége fog rád vigyázni.

- Csizmás! Én nem élem túl, ha valami történik veled.

- Mikor történt velem valaha bármi? Emlékszel, egy délután alatt szereztem a gazdámnak egy kastélyt.

- Hát igen, a bátorságoddal sosem volt probléma.

Itt egy perc csönd állt be közénk.

- Angóra- szólaltam meg komolyan- ha véget értek a bonyodalmak hozzám jössz feleségül?

- Igen- mondta csendben, majd cicásan belém kapott és elkezdett szaladni előlem, én meg futottam utána pajkosan.

Andrew

Tom elment Cherillel a másik világba, nélküle kell boldogulnunk itt, remélem eredményre jutnak a másik világban.
Ella egy kicsit félénk volt az első pár napban, mostanra már egy kicsit kezdett feloldódni. Jövő héten lessz az esküvőnk. Addigra is kapott egy kis feladatot: gondoskodjon az üldözöttekről, akik egyre többen lettek, mert beszállásolás alá került a favágó (Jancsi és Juliska apja), a szomszéd király (Karabunkó apósa), Piroska annya és Jankó annya is. A palotának egy részét átalakítottuk menedék szállóvá. Hófehérke ma sírva könyörgött Edwardnak, hogy szabadítsa ki az ő törpécskéit, akik neki menedéket adtak. Edward megígérte, hogy mindent megtesz a törpékért, csak árulja el neki, hogy hol vannak fogva tartva. Hófehérke azt mondta nem biztos benne, de talán a Téli Palotában, ami a Fehér Királyok téli rezidenciája volt, de a Király halála után a Királyné már csak az ellenségeit kínozta ott. Edward felnyergeltetett és indult. Én gondoltam elkísérem, ezért vele tartottam pár katonával a kíséretben. Az idő egyre hűvösebb lett az ég beborult, a szél is fújni kezdett. Este letáboroztunk és másnap haladtunk tovább. A távolban láttam már magaslani a téli palotát. Magas, karcsú épület volt, két nagyobb tornya és több kicsi tornya volt. Mentünk a palota felé lassabb tempóban ügettünk, a lovak prüsszköltek idegességükben. Odaértünk a palotához. A főkapu zárva volt, ezért hátul másztunk be. A kert kissé elhagyatott volt, a növények nagyrésze elhervadt.

- Bemegyek, megkeresem a hét törpét, engem ismernek, te addig itt őrködj, és ha jönne valami szörnyeteg, vívj meg vele. Vigyázz magadra- mondta Edward és vállon veregetett.