Tinder ×WooSan×

7.rész

Jó olvasást! 😊

___________________________________

Wooyoung pov.

Amint meg jött az értesítés, hogy merre van felkaptam a kabátom és elindultam. Úgy ahogy voltam otthoni cuccba nem szarakodhattam most az átöltözéssel. A telefonom szerint San valahol a park közepén van így arra vettem az irányt. Nem volt messze a lakásomtól csak úgy 10 percre gyalog. Most jöhetne a kérdés, hogy mért segítek neki? Erre a válasz pedig, hogy elég bunkón viselkedtem vele egy igazi világi paraszt voltam. Attól még, hogy nem szimpi a személyiségével együtt nem kellett volna annyira flegmán írjak neki. Meg adtam neki az esélyt, de én voltam, aki nem hagyta, hogy ezzel éljen. Talán pont miattam ivott, aminek nagyon nem örülnék főleg úgy, hogy egyáltalán nem ismerjük egymást.

Idő közben oda értem a park közepénél volt egy kis domb, ami tele volt virágokkal annak a tetején feküdt. Kezében a halvány fényben is látszódott az alkoholos üveg.
- Gyere le onnan. - megyek oda hozzá.
- Ki vagy te? - fordul felém hunyorogva.
- Gyere le és elmondom. - szinte egyből lecsúszott a földes dombról, de nem éppen lábra sikerült érkeznie. A kezében lévő üveg összetört ahogy találkozot a betonnal és a keze elkezdet vérezni. Oda siettem hozzá és a zsebemből előkapva néhány zsepit kezdtem elállítani a vérzést. Jelen pillanatban csak ez volt nálam, amit használhattam majd bekötözőm.
- Azt még meg ittam volna. - néz szomorúan a szét folyó alkohol felé.
- Nem ihatsz többet. Gyere. - segítem fel a földről ő pedig ezt azzal hálálja meg, hogy lehányt.
- Köszönöm vagy valami ilyesmit vártam volna nem ezt. - nézek a szemébe ő pedig csak aranyosan nézet vissza rám. Meg fogtam a kezét és elkezdtem a lakásom felé vinni. Egy kicsit meg nehezítette a dolgom mivel sokszor el szaladgált, de végül sikeresen haza értünk.

- Ülj le. - mint egy engedelmes kiskutya tette, amit mondok leült a kanapéra és várt. Elsőnek át öltöztem le vettem a ruhát, amit volt olyan kedves és össze hányt. Aztán előszedtem, amire szükségem lesz majd visszaindultam volna, de rá jöttem, hogy azt a sebet meg kéne mosni mielőtt bármit csinálnék vele. Így letetem mindent a fürdőbe és visszamentem Sanért. Aki az akvárium előtt ált és az ujjával követe a benne lévő aranyhalat. Egy kicsit elmosolyodtam majd oda mentem hozzá.
- Halacka. - mutat mosolyogva a vízzel teli üvegre.
- Igen az...de most gyere velem szépen. - húzom magam után és a fürdőbe vezetem, ahol leültettem a kád szélére. Itt ülve pont elér a keze a csapig szóval tökéletes arra, hogy elássam a sebet.
- Engem mért nem szeret senki? - hallom ahogy elkezd szipogni így rá nézek.
- Biztos van valaki, aki szeret. - törlöm le a könnyeit.
- Nincs. - rázza meg a fejét a szemét dörzsölgetve.
- Nincs senkim csak Mingi ő pedig olyan mintha a testvérem lenne. - szipog és néz a szemembe, de én meg szakítom azt és elkezdem le fertőtleníteni a kis vágást.
- Én szeretetet akarok és szerelmet. - kezd toporzékolni a lábával.
- Biztos találsz majd valakit. - mosolyodok el viselkedésén.
- Nem hiszem. Senki nincs a világon, aki eltudna viselni engem. Furcsa dolgaim vannak és nyomulós is vagyok, de nem vagyok rossz ember. - amíg beszélt bekötöttem a kezét és a szemébe néztem.
- Mindenkinek van a világon valaki senki se marad örökre egyedül. - fogom még mindig a kezét.
- Nekem nincs. - rázza meg a fejét majd hajtja le.
- Én biztos vagyok benne, hogy van. - emelem fel fejét állánál fogva és nézek a szemébe.

- Te szeretsz engem? - kérdezi aranyosan rám nézve. Hirtelen nem tudom mit válaszoljak. Nem érzek úgy iránta, de be kell valljam, hogy így személyesen egész aranyos és szimpatikusabb, mint neten. Csak néztem a szemébe ő pedig várta a válaszom.
- Én jelenleg nem érzek úgy irántad. - fordítom el kicsit a fejem. Mire ő gyengéden az állam alá fog és visszafordít maga felé. Nem húzódok el csak várok mi fog történni ez után. Lassan közelebb hajol hozzám és egy lágy puszit lehel ajkaimra. Még mindig nem húzódok el fogalmam sem mért úgy érzem most nem szabad meg mozduljak. Kicsit felbátorodva reakciómon hajol közelebb hozzám szemeim automatikusan lecsukódnak és át adom magam neki. Gyengéden becézgeti ajkaim közben kezét derekamra csúsztatja és közelebb húz magához. Teljesen hozzá simulok és a szívem is gyorsabban kezd verni. Nyelvét át vezeti számba, amit ellenkezés nélkül hagyok. Mikor találkoznak nyelveink meg érzem testemben azt az áramütést. Ami felpezsdíti a vérem és melegség fut rajtam végig tőle. Ettől egy kicsit bele nyögők a csókba, amitől még jobban felbátorodik. Kezét kicsit bevezeti felsőm alá és elkezdi bőröm simogatni. Ezután lassan elvált tőlem és a szemembe nézet.
- Ha holnap nem emlékeznék erre kérlek csak akkor mond el ha úgy érzed kialakulhat valami köztünk. Inkább leszek tudatlan mint, hogy fájjon az igazság. - simít az arcomra én meg csak bólintok.

Ezután engedtem neki vizet a kádba hoztam alvós ruhát majd egyedül hagytam, hogy meg fürödjön. Mikor végzet és meg láthattam az én ruháimba meg mosolyogtam. Olyan kis aranyos volt ahogy lógott rajta a ruha. Aztán be bujtunk az ágyba, hogy aludjunk. Igen egy ágyba. Én a kanapén terveztem aludni, de San ragaszkodott hozzá, hogy vele aludjak. Kis habozás után bele mentem hiszen mi történhetne álmunkban köztünk az ágyba?

___________________________________
Elég béna lett ez a rész...vagy nem tudom lehet elsietem a dolgokat. Na mindegy most már így marad. Hamarosan hozom a folytatást. 

2020.06.01