Egyenlő érzelmek

1 fejezet

6 honappal ezelött        

-Azt hitted, hogy sosem jövök rá?- kiabálta anyám érzelemmentes hangon

-Miranda egy kicsit csendesebben, így felkelted Anat- szólt rá apám frusztrált hangon

-Ha már itt tartunk, Ana-ra nem is gondoltál, amikor ágyba bújtál azzal a nővel?- tette fel a kérdést az ideges nő.

-Miranda halgass meg kérlek. Semmit nem érzek Rachel iránt, csupán csak egyetlen csúnya botlás volt.

-Csúnya botlás?- kiáltott rá hisztérikusan ismét az anyám.-Azt nevezed te botlásnak , hogy egy kerek hónapig együtt vagy vele, mintsem törödve velünk? Te utolsó szarházi!

-Ő csak egy munkatárs, én téged szeretlek és...

-Csak engem szeretsz?-szakitotta félbe apám magyarázkodását-Tudod mit? Ezt hallani se akarom. Tudom az igazat amit most mondanál az csak hazugság lenne. El akarok válni!

Az ajtonak dölve halgattam a kiabálást. Csak ugy fojtak a sos könnyeim e szavak hallatán, nyomot hagyva ezzel a szürke pizsoma felsömőn és szívemen is.

***

                                                                      Napjainkban

6 hosszú honap után és 5 bírosági tárgyalás után végre fellélegezhettünk.

Ma péntek van, éppen az utolsó órámon ülök az oszival. Nemsokára itt a nyári szünet ami azt jelenti hogy jövöre végzős leszek.

A szüleimmel minden rendben, bár amennyire lehet válás után. Csak akkor beszélnek egymással ha feltétlen muszály. Anyumnak most van egy új kapcsolata amiben nagyon boldog és a távolság ellenére is napi szinten tartsák a kapcsolatot. Nekem nincs ellenemre, én akkor vagyok boldog ha anyu is az, márpedig most az. Gondolat menetemből a csengő idegesitő mégis megváltó hangja zökkentett ki.

-Mit csinálsz ma?- jött oda hozzám izgatottan a barátnőm

Az utobbi időben nagyon sok időt töltöttünk együtt Samanta-val, ő volt az akire teljes mértékben számithattam az utobbi honapokban persze csak James mellett.

-Nem tudom, azt mondta anyu hogy valami fontos bejelenteni valója van.

-Mikor mondja el hogy mi az?- kivácsiskodott tovább Samanta

-Azt mondta ma a vacsoránál, amugy fogalmam sincs hogy mi lehet az.

-Miröl nincs fogalmad?- jött oda hozzánk a barátom James miközben kifele sétáltunk az iskolából.

-Sziaa-csokoltam meg.

-Mit csináltok ma? Jó lenne ellemenni valahová

-Ana nem ér rá, programja van- válaszolt vissza szorakozott hangon a barátnőm.

-Mégis miféle programja van ha tudhatom?-sanditott rám a párom. Nos igen James-ről tudni kell hogy elég féltékeny tipus, ha nem tudja mivan velem máris kiborul.

-Semmi érdekes csak egy fontos vacsora anyámmal, az elött szabad vagyok- válaszoltam vissza.

-Pompás akkor elmehetünk moziba.

***

Az ajton belépve megcsapott anyu vacsorájának isteni illata.

-Heloo- köszöntem neki a konyhába lépve és attam egy puszit.

-Szia kincsem, milyen volt a mozi?

-Elég jó, megnéztünk egy romantikus filmet.

-Ó és hogy tetszett James-nek?

-Egész jól bírta- nevettünk fel mindketten. Ugyanis a barátom nem igazán rajong a romantikus filmekért, inkább a krimit és a horrort szereti.-Bár nem volt sok választása, mert a többség döntött.

-Már megteritettem, üljünk le enni.

Csendbe elfogyasztottuk a vacsorát, anya egy szót se szólt. Miután ő nem kezdett neki én meg már égtem a kiváncsiságtól felhoztam a témát.

-Mi lenne az a fontos dolog amit elszeretnél mondani?-tettem fel a kérdést kiváncsian.

-Nos tudod kicsim Dominik-kal már egy ideje fontolgatjuk hogy...-itt elhalgatott, mintha nem tudná mit mondjon.

-Mit fontolgattok?-szögeztem neki a kérdést

-Hát hogy is mondjam, azon gondolkodunk hogy jó lenne összeköltözni.

-Össze költiözni?-ismételtem vissza az elöbb hallottakat, hirtelen mást nem tudtam mondani

-Igen ami azt jelentené hogy mi Londonba költöznénk-mondta félénken. Látszott rajta hogy fél a reakciomtól.

-Londonba!?-kiáltottam vissza idegesen- Hogy mi, Londonba költözzünk? Mond te teljesen meghibbantál? Hiszen csak 2 honapja vagytok eggyütt és mi lesz a sulival már csak egy évem van hátra a gimnáziumból.

-A sulit befejezed ott. Dominik fia is oda jár idén végez és csodás az az iskola.

-Mégis hogy váltsak iskolát utolsó évembe? Hogy hagyjak itt mindent? Mi lesz a Samanta-val, a barátaimmal, James-el? Erre nem is gondoltál?

-De gondoltam kicsim, hogyne gondoltam volna de halgass végig...

-Dehogy halgatlak végig, nem fogok elmenni és ezen többet nem veszekedek-ezzel fogtam magam és amilyen gyorsan csak tudtam felrohantam a szobámba.

Ahogy beértem magamra zártam az ajtot. Közepes méretű szobám volt. Az ablak mellett volt az ágyam, vele szemben az ajtó mellett egy egészalakos tükőr. Az ágy mellett egy éjjeli szekrény. a szobám másik felében volt egy íroasztal elötte egy székkel.

Ahogy beértem levetettem magam az ágyamba és az eddig benttartott könnyeknek utat eresztettem. Nem akarok elmenni, itt akarok maradni.Mi lesz ha elmegyek nem lesz ott senkim és semmim. Minden idegen lesz én ezt nem akarom. A gondolataimba merülve szenderettem álomba.