Egyenlő érzelmek

2 fejezet

Nos igen, itt vagyok egy hónap után végül sikerült rávennie anyának a költözésre.Most éppen egy repülőgépen ülök, uton London felé. Fogalmam sincs, hogy mi várhat ott rám, de előre félek. A csomagjainkat előre elküldtük igy gondolom azok már megérkeztek.

-Felhivjuk kedves utasaink figyelmét, hogy közeledünk a leszálláshoz, kérjük csatolják be öveiket.- rángatott ki gondolataimból az utaskisérő.

-Nos kicsim, készen álsz?- mosolygott rám anyu.

Hát persze már alig várom...

-Már amennyire lehet-válaszoltam kedvtelenül

-Kicsim tudom, hogy ez neked rossz, de egy talpra esett, kedves lány vagy ahogy New Yorkban ugy itt is hamar megfogsz barátkozni az emberekkel

Bárcsak olyan könnyű lenne

Nem hazudtolom meg anyát, mert egyrészt igaza van. Elég jól megy nekem a barátkozás, de ez más, teljesen más. Amikor felkerültem a gimibe már jóval azelött ismertem Samantat igy könnyebb volt a beilleszkedés de itt nem ismerek senkit és ha ez nem lenne elég ez az utolsó évem igy végzösökhöz fogok kerülni, egy jól összeszokott társasághoz. Istenem mi vár rám?

Eközben leszált a gép. Délután volt és nyár közepe így mondanom sem kell elég meleg volt az esős időhöz képest. Rajtam egy háromnegyedes,derék nadrág és egy rövidujju póló volt egy sportcipővel.A reptéren már várt minket Dominik. Már találkoztam vele mikor New Yorkban járt, rendes pasas és elég jó külsejű, az egyetlen probléma vele az volt hogy Londonban élt.

-Miranda, Ana! Üdvözöllek titeket Londonban-jött oda hozzánk amint meglátott minket. Nagyon lelkes volt látszott rajta, hogy örül nekünk.

-Dominik, szia!- csókolta meg anyám a férfit.

-Ana- jött oda hozzám a túlbuzgó férfi, amint elváltak anyától és megölelt.

***

Dominikék egy utcában éltek csak ugy mint mi otthon. Emeletes fehér házuk volt amit egy nagy terasz díszitett a bejáratnál. Az ajtótól jobb oldalt volt egy hinta. Amikor az ajtón beléptem egy kisebb előtér fogadott és egy felfele vezető lépcső. Az előtér is fehér volt vagyis fehér fal, fehér fogas és egy fehér cipőtartó.

Látom nagyon szeretik a színeket...

Az előtérből jobb oldalra mentünk a nappaliba, ott már szürkék voltak a falak, középen egy szürke kanapéval, elötte egy dohányzóasztallal és a falon egy plazmaTV-vel. A nappaliból a konyhába mentünk, ott középen egy asztal volt körülötte székekkel és konyhai butorokkal. Visszafordulva szembe találtam magam egy üvegajtóval ami a nappaliból gondolom a hátsókertbe vezetett. Nos mégcsak a házuk felét láttam de tetszik, van stilusa ahhoz képest hogy állitolag két férfi él itt, bisztos takaritónő is van.

-Alexander Rogers lejönnél végre?- kiáltotta el magát Dominik, ezzel rám hozva egy kisebb szívrohamot.d

Lépteket hallottam a lépcső felől aztán megpillantottam őt, az állitolagos mostohabátyámat.Egy fekte laza bluzban és egy szürke tréning nadrágban volt. Barna haja kócos volt, látszott rajta, hogy most kelt fel, ahogy leért fekete szemeit röktön az én zöld szemeimbe mélyeztette.

-Alex ő itt Miranda, a párom és a lánya, Ana-odament anyához és megölelte míg nekem odalökött egy Hellot. Persze ezzel semmi probléma csak közben úgy végigmért mint egy piaciportékát. Mondanom sem kell milyen zavarban voltam, persze ezt sajnos ő is észre vette és egy laza féloldalas mosollyal nyugtázta.

O hogy a csillagos égbolt szakadna rád, ez mégis mit képzel magárol?

Az edddig beált kínos csendet végül Dominik szakitotta meg azzal, hogy megmutatja a szobánkat. A csoroszimász fia, aki megjegyzem eddig nem igazán nyerte el a tetszésemet vissza batyogott a szobájába. Nemsokára mi is követtük mivel az emeleten voltak a hálószobák.

-Ez lenne a te szobád Ana- a szoba a folyosó végén volt jobb oldalt.-Ez itt meg az Alexé, de bizom benne hogy jól kifogtok jönni és nem fog téged zavarni- mutatott a én szobámmal szembeni ajtóra- A miénk a folyósó elején van a lépcső mellett,a fürdőszoba meg ott van bal oldalt középen. Remélem tetszik a ház és hogy a szobád is tetszeni fog.- én elmormoltam még egy köszönömöt azzal meg benyitottam az új szobámba.

Nem sokban különbözött a régi szobámtól, legalábbis nagyságban. A fal krémszinű volt, a nagy franciaágy középen helyezkedett el két éjjeli szekrénnyel. A szobában volt még egy íróasztal, mellette egy sötét színü tükrös szekrénnyel és könyves polcokkal. A szoba be volt rendezve, már csak a dobozok vártak a kipakolásra.Gondolatmenetemből a szomszédszobából kiszürődő hangos zene szakitott ki.

-Ennyit a nyugalomról, ez a seggfej se fogja megkönnyiteni a dolgom..