Egyenlő érzelmek

6. fejezet

Egy elég hosszú hetet tudhatok magam mögött. Borzasztóan lassan telt el ez a hét és még mindig nem mondtam el apának, hogy a továbbiakban nem szeretnék ide vissza jönni, ha nem muszály. Alexel azóta nem beszéltem miután ugy le ráztam őt. Azóta már egy picit megbántam de nem tehettem mást mivel nem akartam elmondani neki mi történt és ez azóta sem változott. Most épp apával ülök a kocsiban és a reptérre tartunk, hogy végre elutazhassak innen. Már tényleg mindegy, hogy Londonba vagy Spanyolba megyek csak innen messze. Na meg ha már itt tartunk régi álmom, hogy egyszer eljussak Spanyol országba, kifejezetten szeretem ezt az országot és a spanyol a kedvenc nyelvem. Kis korom óta probálok spanyolul tanulni de csak pár szót sikerült megtanulnom, illetve az olvasást.

-Tudom, hogy nem volt a legjobb ez az egy heted- szakitotta meg apa az eddig be állt hosszú csöndet.- de én ugy gondolom, hogy azért elég sok időt tudtunk együtt tölteni.- itt jön az, hogy elkezdünk veszekedni. Apu hajlamos rá, hogy be beszélje magának az olyan dolgokat amik meg sem történtek. Ez az a szókása amit gyűlölök.

-Egy kis időt sem tudtunk együtt tölteni, mivel te folyton dolgoztál és a szabadidődet Jade-el töltötted.

-Ana, ne kezd kérlek tudom, hogy nem kedveled őt de ha már itt tartunk elmondanád, hogy mégis honnan tud ő Rachel-ről?-hoppá

-Nem akarok árulkodni és nem akarok veszekedni se. De nem gondolod, hogy el kellett volna mondanod neki, hogy mégis miért váltál el a feleségedtől?

-Nem. De hogy tudnál árulkodni, mit nem mondasz el nekem?

-Azt, hogy mivel hozta ki belőlem, hogy meséljek neki a volt kalandodról.

-Légyszives ne hívd így.

Közben megérkeztünk a repülőpályához.

-Még ne szálj ki- húztam vissza a kocsiba- mondanom kell valamit.

-Igen?

-Mint mondtad nem sikerült túl jól ez a hetem, mivel a felét egyedül töltöttem.

-Mire akarsz kilyukadni?

-Arra, hogy én nem szeretnék többet vissza jönni ide. Találkozhatunk máshol, nyaralhatunk együtt de én ide nem szeretnék vissza jönni.

-Nem fogok eröltetni semmit, de azért ezt gondold át. De az ajtóm mindig nyitva áll elötted és bármikor jöhetsz.

-Köszönöm apa, de mostmár lassan indulnom kell...

-Kérem a Spanyol országba utazó vendégeket, hogy kezdjék meg a felszállást.

***

-Minek kell ekkora legyen egy repülőtér. Most kereshetem anyáékat.-morgolodtam magamban, miközben egy bazi nehéz és nagy böröndőt hurcigálva magam után anyáékat kerestem.

-Ou a fenébe- morgolodtam most is, csak most a földröl mert futkározás közben neki mentem valakinek.

-Ne haragudj, csak sietek és nem néztem magam elé.- mondta a srác akivel össze ütköztem. Na várj...-Alex

- Na végre épp téged kerestelek, eddig merre voltál?

-Titeket kerestelek.

-Gyere Mirandáék már rég kint várnak minket.

Már nagyon vártam, hogy lássam anyát. Már nagyon hiányzott nekem. Vele mindig mindent meg tudok beszélni és mindig meghalgat. Mindent tudunk egymásról sőt anno amikor apa megcsalta ketten deritettünk ki mindent róla. Azért is várom, hogy vele legyek mert neki elmondhatok mindent.

-Végre, már alig vártam, hogy lássalak már nagyon hiányoztál-mondta anya miközben megölelt.

-Hol voltatok ennyi ideig? Már egy jó ideje itt várunk rátok.- kiváncsiskodott Dominik

-Kerestük egymást-mondtam mulatságosan közben Alexre néztem aki szintén mosolygott. Olyan szép a mosolya. Na jó Ana elég lesz, nem dicsérheted meg ő a testvéred. Vagyis mostoha testvérem de akkor is.

***

-Na mi a helyzet volt New York-ban? Mesélj mi történt.-ült le mellém anya mikor már a szállodába voltunk.

-Nem akarok többet vissza menni.

-Ahogy akarod. De mesélj miért nem?

Elmondtam anyának mindent aprolékosan. Hát ő is ki akadt rendesen főleg James-en mert nagyon kedvelte őt.

-Hali, csak azért jöttem, hogy szóljak kéne menni enni.

-Rendben Alex megyünk.

***

Ebéd után elmentünk várost nézni, aztán este meg a környékre sétáln. Nagyon jól telt és jól éreztem magam. Teljesen elfelejtettem ami egy hete történt és mostmár tényleg készen vagyok arra, hogy New York-ot és mindent ami ott van félre tegyek.

-Szia, bejöhetek?-kopogtatott Alex. Amugy ma elég jó fej volt és tök rendes.

-Persze gyere.

-Na mesélj mien volt otthon lenni?-ült le mellém

-Tudod az már nem az én otthonom. Régebben nagyon kivánkoztam oda vissza de mostmár... nem igazán. Na és a te heted, hogy telt?

-Semmi érdekes. Mi történt a multhéten? Miért ráztál le a multkor amikor írtunk?

-Nem volt kedvem beszélni.

- Ha ki mondod jobb lesz.-jött hozzám közelebb.

-Tudod minden extra- kezdtem zavarba jönni a közelségétől.

-Extra?

-Hát tudod. Apa nője egy igazi mostoha, megkért, hogy többé ne menjek oda vissza. Az barátom és a legjobb barátnőm összeszürték a levet, a távol létemben, Hát csak ennyi...-amikor zavarba vagyok előjön a rossz féle humorom és képes vagyok mindent ki kotyogni.

-Huhaa... És neked csak ennyi... Nagyon sajnálom, tudom mien ha megcsalnak-jött közelebb és közelebb, én meg nem tudtam reagálni és még hátrálni se.