Chernobyl - Egy Másik Világ

Prológus - Valerij Legaszov

/Valerij Legaszov/

Egy csalàd ült az étkező asztalnál. Kinézetre teljesen átlagosnak tűntek. Az anyuka a hosszú szőkés - barnás haját erősen felkontyolta a feje tetejére. A szeme alatt vastag karikák húzódtak amelyet ízléstelenül sok sminkkel próbált kompnzálni. Az apuka homlokán ráncok gyülekeztek, talán csak az idő múlása vagy a sok munka tehetett róla. Már biztosan nem tudjuk meg.
A szülő páros eléggé leverten nézett ki. Az arcuk fáradtságot sugárzot, meggyötörtséget. A ruházatuk győrödten tapadt a bőrükhöz. A reggel finoman kivasalt, drága rubelen vett ing, most izzadságfoltokkal volt tarkítva. Az apa nyakkendője is kioldódott a nap végére.
A kinti idő is levertséget sugározott. Kopár fák mindenhol, és az átlagnál jóval alacsonyabb hőmérséklet, amelyen már csak a vodka segített. Az őszi leveleket már elfújta a szél messzi helyekre, távol mindenkitől, főleg a kíváncsiskodó szemek elől. A nap sem sütött akkortájt már sok ideje, helyette magára rántotta felhő paplanját, hogy azzal takarta önmagát.
Egyedül csak a széken a lábát lógató, kissé nagy darab kis fiú volt boldog. Megint sikerült hibátlan dolgozatot írnia. A szülei már meg sem lepődtek rajta, csak elengedték a fülük mellett, a szokványos hírt, egyedül csak a kölyköt vetette szét a boldogdág. Feltolta az orráról a szemüvegét, majd tovább mosolygott a világra.
Olyan ártatlan volt. Olyan törékeny. Ès olyan őszinte. Vajon mikor veszíthette el ezt az érzést? Talán amikor a szülei egy idő után mindig elaludtak a beszámolója közben? Vagy amikor annyi zsidót akadályozott, pusztán azért, hogy a saját célját elérje? Vagy talán amikor egyszerűen elfeledkeztek róla? Nem tudni. Talán mind közre játszott abban, hogy a kis fiúból egy olyan ember lett aki.
De mégis minden egyes alkalommal, amikor a szemébe néztem, láttam azt az ürességet, amit egykor valami egészen más érzés töltött be. Ami olyan volt, mint a boldogság.  Mint a színtiszta öröm. Amely később szinte teljesen ki veszett.

Fú, meg se merem nézni, mióta nem írtam. De igazából most jött meg az ihlet. Meg újra néztem az egész sorozatot és a kép körülbelül kezd már össze állni a fejemben.
Na meg inkább írok így, mintsem muszájból. Szóval, nos, tovább szép hajnali 1 órát. :D