Fuss az életedért (ItaShisui♡)

3💛

Ez meg mi volt? Megértem hogy benyitott mert nem tudta hogy itt vagyok de... az a tekintet és az a hang... olyan volt mintha ő is érezne valamit irántam. De az lehetetlen. Ő az unokatestvérem, és fiú. És biztos hogy nem meleg. Hogy gondolhattam csak egy pillanatra is hogy viszonozza az érzéseim? A nagy Uchiha Shisui, a klán büszkesége, aki már annyira tökéletes, hogy az fáj. Igen, én is a 'klán büszkeségei' közé tartozok, de ettől függetlenül ha Fugaku megtudná a kis titkom, hogy meleg vagyok, kérdés nélkül kitagadna. Anyám az egyetlen akinek el mertem mondani. De már mindegy. A klánunk létszáma ma éjszaka három főre csökken. Csak Shisui, Sasuke és én maradunk. Shisui betölti a klánvezetői posztot, gyorsan keres magának egy asszonyt, és feltámasztja a haldokló klánt. Én pedig örökké egyedül maradok a kis titkommal.
Véget vetettem a szomorú jövőt tartogató gondolatmenetemnek és ekkor vettem észre hogy nem hoztam be magammal váltás ruhát. Nagy levegőt vettem és végül egy szál törölközőben léptem ki a fürdőből. Shisui az öcsém ágya mellett ült a földön, és a gondolataiba merült. Nem nézett rám. Jobb is így. Vér vörös lett volna az arcom, ha megint úgy végigmér mint a fürdőben. A táskámhoz léptem, kiszedtem pár ruhát, majd visszamentem a fürdőbe. Legközelebb már felöltözve léptem ki onnan. Shisui még mindig nem volt itt fejben, én pedig úgy döntöttem hogy nem zavarom, meg egyébként sem voltam még fáradt úgyhogy az ajtóhoz léptem, de egy mély, rekedtes hang utánam szólt. Sosem hallottam még ilyennek. Olyan volt mintha most kelt volna fel. Megborzongtam tőle.
-Hová mész Itachi?
-Csak... gondoltam sétálok egy kicsit lefekvés előtt.
-Veled mehetek?-a hangsúlyából itélve komolyan attól félt hogy elutasítom. De hát miért tenném? Nem is tudja hogy mennyire imádok minden pillanatot amikor vele vagyok. Lassan felállt a padlóról, majd hangtalanul becsukódott mögötte az ajtó. Elindultunk egymás mellett a sötét folyosón, és egyikünk sem szólt egy szót sem. Nem volt kínos, sőt, inkább kellemesnek mondanám. Az egyetlen dolog ami zavart hogy alig bírtam visszafogni magam. Legszívesebben az ajkaira tapadtam volna, hogy egy szenvedélyes csókban forrjunk össze. Számat a gondolat hatására is egy alig hallható, vágyakozó nyögés hagyta el. Aztán megéreztem a sötétben a csuklómra fonódni azokat a kellemesen hideg, hosszú ujjakat.