Fuss az életedért (ItaShisui♡)

6.💜

-Shisui-kezdem elhaló hangon amikor ajkai kissé eltávolodnak enyémektől.
-Ne beszélj-folytja belém a szót ugyanolyan elhaló, vágyakozó hanggal, majd egy csókkal nyomatékosítja mondandóját. Annyira kellemes érzés vele csókolózni. Vad de mégis gyengéd, szenvedélyes. A kellemes érzéstől belenyögök a csókba, amire válaszként nekem feszül egész teste, és ismét érzem, hogy mennyire kíván már most, pedig csak csókolózunk. Kiszedi hajamból a hajgumit és egyik kezét a felszabadult tincseim közé vezeti, míg másikkal a testemet fedezi fel a pólóm alatt. Óvatosan megharapja alsó ajkamat és egy jóleső nyögés hagyja el számat. Erre elmosolyodik majd még hevesebben kezdett csókolni és eddig a mellkasomon fekvő keze a fenekemre csúszik, és még közelebb húzza ölemet az övéhez. Beleborzongok az érzésbe. Sosem gondoltam hogy Shisui és köztem vala történni fog valami, de amikor engedtem magamnak egy kis álmodozást, akkor sem hittem, hogy ilyen jó lesz. Viszont nem engedhetek a kísértésnek. Éppen az öcsémmel egy hálószobában csókolózunk és ha ez így folytatódik, akkor biztos hogy nem fogunk leállni, márpedig azt egyikünk sem akarja, hogy Sasuke olyat lásson, amit nem kéne. Már a csók is túl vakmerő volt, hiszen kisöcsém bármikor felébredhet, és mégis hogy magyaráznánk el neki, hogy egy olyan dolgot csinálunk együtt, amit mások egy olyan ellenkező neművel szoktak, akinek nagyban különbözik a DNSe az övéktől?
-Shisui... hagyd abba...-szólok elhaló hangon, mire a férfi aki eddig a nyakamat csókolgatta ijedten egyenesedett fel és nézett a szemembe.
-Én... bocsáss meg Itachi. Te nem is... hát persze hogy nem. Miért is lennél...? Sajnálom... nem bírtam visszafogni magam és... egy kissé félreértettelek. Azt hittem akarod-kezd zavart magyarázgodásba, majd bűntudatosan a földre szegezi tekintetét. Mosolyognom kell. Látszik hogy ő is tapasztalatlan, és most nagyon zavarban van. Nem hagyhatom kétségek között, így hát halkan megszólalok.
-Tisztázzunk valamit Shisui. Az egyetlen, ami miatt leállítottalak, az a szobában alvó öcsém. Nem szeretném, ha esetleg felébredne, és olyat látna, amit nem kéne.-hangom még mindig erőtlen és kissé zihálok Shisui heves tempójától ami egyébként nagyon tetszik.
-Oh...-unokabátyám arcára kiült a meglepettség. Hiába volt Uchiha, nem rejtegette olyan kényszeresen az érzelmeit, mint ahogy a klán legtöbb tagja és ezt nagyon szerettem benne. Nem olyan kiismerhetetlen. Szája sarkában apró mosoly bújkált, majd lassan és szenvedélyesen tapadt ismét ajkaimra. Már nem szorított a falhoz, csak fél kézzel átkarolta a derekam, másikkal pedig a hajamba túrt és óvatosan csókolt.