A házad csak csönd

megint lent megint (nézz fel az égre)

Itt valamikor óceánok álltak,
most nem látok mást, csak medrüket.
Kiszáradtam, ajkaimat nem hagyja el
hála szó, se szó, se hang, se fáj

már az a hat év magány, amibe
temettem magam. Isten életet ígért,
de valami más azt,
hogy többé élnem se kellene már.

A világ két ellentétes pontjáról
figyelem a teret, én pedig még
mindig nem voltam képes felnőni,
mert félek az apámtól, mert félek,
hogy nem szeret, mert így
félek tartozni is igazán, mert nem
vagyok képes két szónál többet
kimondani
egyszerre anélkül, hogy elhagyja
szám a sajnálom vagy a fogadj be magadba.

Most én így még elélek pár hónapot
az oldalamra fektetve.
Téged csak annyira kérlek, szólj,
mikor jön a kikelet.