Shooting stars - Captain America ✔️

Első

Az utcákat néhol a mocsok, néhol a sár fedte be. A házakról sem lehetne szebbeket mondani. A thetősebbek téglával, de leginkább fa és vájog házak voltak láthatók a kihalt utakon. Este volt már, rég elmúlt éjfél, senki nem tartózkodott kint, hacsak nem éppen a bajt, esetleg a halálukat keresték.
Egy fekete macska futott át az úttesten, épp a csukját viselő nő előtt.
Az csak elfintorodott, de többet nem is foglalkozott vele. Megvolt neki a maga hite, nem akart még ilyen babonákkal is foglalkozni.
Az egyik fogadó ajtajánál állt meg. A nemrég eltünt vihar nyomai meglátszottak a köpenyén. Csupa kosz és víz volt, a lovára akasztott dolgokat éppenhogy megtudta menteni azzal hogy egy lombosabb fa alatt hagyta azokat a lovával együtt, és gyalog jön tovább. Tudta hogy nem lopják el a dolgait. Tőle senki sem lopna.
-Áh üdv mit adhatok? - szólította meg a pultos. A fekete haja és fakó bőre most láthatóvá vált a kíváncsi tekintetek számára is.
-Egy férfit keresek. Baldrnek hívják tudtommal itt szállt meg az este.

***

Steve lassú léptekkel araszolt végig a helységen. Léptei vízhangoztak az üres teremben. Bár ez csak az óvatossága volt, ugyanis pár elhagyatott számítógépen kívül láthatólag már pár hónapja nem használja senki sem ezt a helyet. Persze azért jobb félni mint megijedni, így hogy erősítés nélkül jött elég elhamarkodott döntés volt a részéről. Pedig ő a mindig precízségéről volt híres
-Lehet Natnak igaza van-motyogta, természetesen magának, meg talán pár patkánynak akik hallották őt.
Már indult volna visszafelé, ugyanis nem talált semmi hasznosat, amikor is egy gép halk, de monoton pittyegésére lett figyelmes egy másik teremben. Lekapta a pajzsát a hátáról, amint kiderült feleslegesen. Ugyanis nem volt más ott sem, csak egy halottnak tűnő nő, akinek a gép adagolt valami féle keveréket.
-Csessze meg! - káromkodta el magát,amin ő maga is meglepődött hirtelen. A lányról leszedte a karjába rakott tűket, az egyik keveréket pedig, az egyik zsebébe, a sok közül, begyömöszölte. A katona megállapított hogy van pulzusa, így a hátára visszaakasztotta a pajzsát, és a karjaiba vette a lányt.
-Még jó hogy az ajtó előtt pakoltam le. - gondolkodott ismét hangosan

***

-Nem hiszem el Steve. Először az hogy elmész szó nélkül erre a helyre és még Natot sem viszed magaddal! - kezdett bele a kioktatádba Tony. Nagyon ideges volt a szuperkatonára. Megvolt neki is a maga baja, nem hiányzott neki mégegy lány, akiről azt se tudják hogy földi vagy nem, esetleg ha felébred nem fog-e rájuktámadni mert a HYDRA átmosta az agyát. - De ráadásul elhoztad ezt a valakit, akiről azt se tudjuk hogy eszik e vagy isszák, nem hogy még azt hogy nem véletlenül egy gyilkológép. - ezzel a lendülettel pedig le is vetette magát az egyik közeli kanapéra, arcát a kezeibe temetve - De természetesen segítek rajta, megvizsgálom meg miegymás. - végignézett a körülöttük áldogáló bosszúállókon, akik nem tudtak mit csinálni a Tony hirtelen jött kiakadásával - Komolyan valljátok be nélkülem tiszta elveszettek lennétek.
-Jólvan Tony elég lesz. - szakította félbe őket Natasha - Gyere inkább Steve vigyük be a laborba - intett a szuperkatonának - Tony te meg addig hasznosítsd magad és hívd fel Brucet. Ha esetleg mutáns lenne ahhoz ő ért a legjobban. - elindultak ketten, Steve karjában a még ismeretlen lánnyal a laborba, Natasha pedig még az ajtóból odadobta Starknak a mobilját - Egy kettő - sürgette a férfit, majd mindketten eltüntek az ajtó mögött.

***

Az agyamat egy sípoló hang lepte el. A szemeim kiugrottak, bár a vakító fehérségtől azonnal vissza kellett csuknom.
-Hé ez felébredt! - hallok meg egy öblös hangot, valahonnan mellőlem. Nem ismertem fel, egyáltalán azt sem tudtam hogy hol vagyok, vagy hogy egyáltalán hol van az az itt.
Lassan visszatért a látásom, és meg kelett állapítanom, hogy tényleg egy műtőasztal szerűségen fekszek.
-Jólvan Tony nem kell egyből ráilyeszteni! - szólalt meg egy másik férfi hang, pár métteről mellőlem.
Végig néztem a Tony nevezetű fickón. Nem volt olyan magas, alíg lehettem magasabb nála. Barna haja kuszán állt a fején a karikái a szemei alatt pedig arról árulkodnak hogy már régóta nem aludt.
-Na hogy érzed magad? - jött oda hozzám az ismeretlen nevű férfi. Válaszolni szerettem volna neki, de a sípoló hang ismét befészkelte magát a fejembe.
A homlokomhoz kaptam, és visszadőltem az asztalra.
-Áh persze! - kapott észbe, majd az egyik asztalhoz ment, és levett belőle egy kémcsőt, valami féle löttyel benne, és átnyújtotta nekem.
-Tessék idd meg. - kiveszem a kezéből. Valami irgalmatlan rossz szaga van, valahol a záptojáshoz hasonlítanám. De legalább a fájdalmat pár másodperc alatt elmulasztotta.
-Ez tompítja az érzékszerveidet addig ameddig meg nem szokod azt hogy ébren vagy. - szólalt meg hirtelen Tony - Egy kicsit megvizsgáltunk remélem nem baj. - feláll és egy dokumentumot ad a kezembe. - Az érzékszerveid kifejezetten fejlettek, egy földi lénynek sincs ilyen jó érzékeik. Felismersz bármit is az oldalak közül?
A lapokon különböző emberek, épületek, és találmányok láthatók. Pár halvány emlékem van ezekről, egyébként egyiket sem ismertem fel.
-Nem - szólalok meg most először. Az angolomból kihalatszódik az akcentusom. A hangom rekedt, alíg ismerem fel, hogy egyáltalán én beszélek. - Pár emberről vannak néhány halvány emlékeim, de semmi.
-Hát ez rosszabb mint gondoltam. - Tony a másik férfihoz fordul és valamit mondott neki, amit nem igazán értettem.
-Jólvan akkor mi is a neved? - fordul hozzám ismét.
-Anastasia. Erre emlékszem.
-A teljes nevedre emlékszel?-szólal meg most a másik férfi
-Anastasia Elena Pierce.

***

A nappali a labortól nem volt messze, ott gyűltek össze mint megtudtam, a magukat bosszúállóknal nevező csapat tagjai.
-Szóval - csapta össze a tenyerét Stark - ő itt Bruce, akit már láthattál. Aki pedig megtalált, az Steve - mutatott Tony, egy kék pólóban és melegítőben álldogáló férfira. Szőke haja és kék szeme van, de leginkább fizikumával tűnt fel nekem legelőször.
-Ő itt Natasha. Szintén orosz szóval remélem jól fogtok kijönni - egy rövid vörös hajú nőre emeltem a tekintetem. Valami féle egyenruhát viselt. A tekintete unott volt, bár megeresztett felém egy apró mosolyt.
-Ő itt Clint, az íjászunk, mellette pedig Thor. Ő Asgardi a villámlás istene.
-Üdv! - intett felém kedvesen.
Itt pedig Fury igazgató - mutatott az épp akkor érkező férfira és felém fordult - Megjegyezted?
-Asszem.
-Remek. Remek. Úgysem ismételtem volna meg.
Beszélgetésünket az éppen akkor érkező Fury szakította félbe.
-

Tony megtudhatnám hogy mégis mi azon olyan sűrgős hogy egy lánykát kell ápolni? Vannak ennél szerintem hasznosabb feladatai, de ha nem talál adhatok magának.
-Nick. - kezdi el nyugodt hangon - Kapitány egy HYDRA bázison találta meg kiütve, és elvesztette az emlékeit. De jó képességű, szóval szerintem hasznos lenne a csapatnak.
-Szóval arra céloz hogy vegyem be bosszúállónak?
-Igen arra