Shooting stars - Captain America ✔️

Ötödik

A pultos elhúzta a száját a kérdés hallatán. A lány szerette azt az érzést kelteni az emberekben hogy van választási lehetőségük. De egyébként rohadtul nem. Most két lehetőség merült fel.
A pultos elmondja hogy hol van Baldr vagy a lány mészárlás rendez, és addig csinálja amíg valaki el nem mondja neki.
-Szóval? - a fekete hajú kezdett türelmetlen lenni. Nem szeretett hosszan várakozni, lett volna neki ennél jobb dolga is.
-Nézze. Nagyon jól tudom hogy ki maga. De ha itt szállt volna meg akkor sem tudnám megmondani a nevét. Törvény bünteti.
A lány egy aprót bólintott, majd megfordul. A pultos kicsit megnyugodott, hogy most ennyivel sikerült elintézni, bár túl gyorsan örült a sikerének.
A fekete hajú előkapta a tőrt ami idáig is a combjára volt akasztva, majd az épp a poharakat visszavivő vendég lábába szúrta.
A férfi felordított, és eldobta ami a kezében volt.
-Senki nem megy sehova! - a lány varázslattal rázárta az ajtót a menekülni készülő tömegre - Szóval - körbefordult a termen és úgy beszélt - Valaki elmondja nekem hol van Baldr, vagy hagyjuk az urat fájdalmasan elvérezni - ekkor a férfira mutatott akinek a nadrágja már teljesen véres volt - ami beletelhet órákba is. Szóval. Ki kezdi?

***

A folyosón még mindig nem jelent meg senki, csak ők álltak ott. A lány nem tudta mire számítson Lokitól így mindenre fel volt készülve.
-Hova tűnt mindenki?
Loki nem erre a kérdésre számított először, de késégesen válaszolt erre is.
-Ezt jelenleg a szobádban álmodod. Gyakorlatilag én itt sem vagyok. És nem is lehetnék.
A lány egy aprót bólintott.
-Szóval ha ezt csinálom? - elővette az egyik kését és elhajította Loki felé. Ami pedig tökéletesen keresztül ment rajta. - Hát persze. Mond csak mégis mit akarsz tőlem?
-Én? Segíteni rajtad. Brucenak beletelhet évekbe mire rájön hogy hogy agyja vissza a memóriádat. De én tudom hogy kinél van. Pontosabban hogy ki vette el. És hogy miért. Szóval a te szemedben szerintem ez egy remek lehetőség lehet.
-És mégis miért szeretnél te nekem segíteni?
-Az egyenlőre maradjon az én titkom. Legyen annyi elég hogy én vagyok az egyetlen jó lehetőséged most, ha nem szeretnél éveket várni
-És pontosan nekem mit kéne ezért csinálni?
A választ már nem hallotta, ugyanis léptek zajára lett figyelmes.
-Azt mondtad egyedül vagyunk! - megpördült a hang irányába, de mire visszafordult az istenség már nem volt ott.
A léptek egyre erősödtek, bár már nem láthatta meg a hang gazdáját ugyanis felébredt.
Hevesen kapkodta a levegőt, csurom vizes volt a pólója is. Hirtelen az sem tudta hol van.
A kapitány nyitott be hozzá, természetesen kopogás után, de amikor nem jött rá semmi válasz, benyitott.
-Hé Ana várnak a tárgyalóban. - a kapitány hangja fokozatosan halkul el, mikor meglátta a lány csapzott kinézetét. - Minden rendben?
-Csak rosszat álmodtam ne aggódj Steve. Mit is mondtál, várnak a tárgyalóban?
A kapitány egy aprót bólintott.
-Rendben akkor egy 5 perc és megyek

***

Mire benyitottam addigra már mindenki ott volt rajtam kívül. Tony, Natasha, Bruce, a Kapitány és Clint, aki egy bátorító mosolyt küldött felém.
-Áh csak hogy itt van. - Fury szólalt meg, ezzel kiragadva a gondolataimból. - Remélem sikerült átolvasnia, és ha nincsen semmi hozzáfűznivalója ideje lenne aláírni a papírokat.
Bármennyire is nem szerettem volna megenni, muszály lesz. Már így is több napja halogattam az egészet. Lassan két hét telt el a felkelésem óta.
Tony ügyvédei nem találtak semmi kivetnivalót benne, Steve pedig bármennyire is tiltakozott ellene, ahogy a többiek is, nem tudták ellene semmit sem csinálni.
-Persze máris - elvettem a tollat az asztalról, majd az agyam minden tiltakozás ellenére aláfirkantottam a nevemet a lapra.
-Rendben akkor ezzel még is volnánk. Köszönöm Ms. Pierce. - a mappát elvette, és átadta, úgy hiszem, az aszisztensének. - És hogy miért hívtam ide mindnyájunkat az természetesen nem ez, hanem a támadások miatt amiket eddig elszenvedtünk.
Nem nagyon tudtam Furyra figyelni. Az előbbi találkozáson járt az agyam Lokival. Nem tudtam hova rakni azt az érzéseimet hogy őt már ismerem valahonnan. Vagy egyáltalán honnan ismerném.
-A HYDRA és az összes elkövetett támadásaik természetesen terrorista merényletek lesznek bejelentve. Nyugodtan megölhetik őket, akkor sem fognak bajba kerülni - Fury szövegéből ez a mondata ragadta meg a fülem.
Stevere kaptam a tekintetem, aki nem nagyon vette észre hogy bámulom. A gondolataiba temetkezett, az arcáról nem tudtam semmit se leolvasni.
Helyette Clint vette észre a próbálkozásai hogy felhívjam a kapitány figyelmét magamra.
Egy kérdő tekintettel ajándékozott meg, de leintettem és visszafordultam Fury irányába.
-Elmehetnek a dolgukra. De Ms. Pierce magával még van egy két megbeszélni valóm.

***

-Szóval - Fury leült az egyik székre, miután megvárta hogy mindenki kimenjen beleértve az asszisztensét is. - Figyeljen biztos meglehet erről a papírról a véleménye, de ez volt a leg járhatóbb út, ha egyből felkelés után nem akart volna meghalni - sóhajt - Nem kérem hogy bízzon meg bennem. Amikor én ezt tettem akkor a szemem bánta. Azt kérem hogy teljesítse a feladatát amit magára szabnak bármennyire is tetszik önnek vagy nem. Én is, és a Bosszúállókból szerintem mindenki tett olyat amit nem akartunk. De még kellett. - megígazította magán a kabátot, majd felállt - Egyikünk sem akarja a maga halálát. Főleg nem én. Fogja fel ezt egy... Lehetőségként. Hogy újrakeztheti. Új élete lehet bármennyi rosszat is tett a múltban.
Még mielőtt kilépett volna az ajtón, visszafordult.
-Maga dönt hogy milyen lehetőséget lát meg ebben. Az új feladaival pedig majd jelentkeztem. Egyenlőre nekem dolgozik külön a Bosszúállóktól. De természetesen itt lesz elszállásolva.
Pár perccel az után hogy Fury elhagyta a tárgyalót, én is a szobámba indultam vissza, ám ezt az esélyemet, hogy egy nyugodt pár órát töltsék el egyedül ismét meghiúsult.
-Steve, Jézus! - a szőke, majdnem feldöntött amikor összefutottunk
-Áh ittvagy. Téged kerestelek. Beszélnünk kellene pár dologról.
-Úgy érted...? - nem tudtam befejezi a mondatokat. Mivel katonák és SHIELD ügynökök is voltak ezen a részen Steve nem akarta megkockáztatni hogy bárki is megáll minket.
-Igen úgy értem. - ezzel pedig karon ragadott és az ő szobályába vonszolt.

***

Becsukta maga után az ajtót és végre beszélni kezdett.
-Figyelj nem hiszem hogy tetszeni fog az amit mondok, de ez lehet a legjobb esélyünk most.
-Mégis mire? - értetlenül álltam előtte, nem igazán tudtam hogy mire fel volt ennyire izgatott.
-Hogy megmentsük Buckyt...