Kényszerített szerelem

BEVEZETŐ

A lány zakatolo szívvel, rohant el üldözői elől. A lábai alatt ropogtak az ágak és a gallyak. A nagyobb bokrok az arcába csapódtak, de ő csak menekülni akart. A mögüle jövő hangos kiáltások és hangok elhalkultak. Megállt egy kisebb rét közepén és fülelt. Minden kicsi zajra felfigyelt. Hiába nézett hol jobbra hol balra, esetleg körbe. Nem látott semmit. A fák lombjai eltakarták a nyári égbolton fénylő holdat. A szél feltámadva ösztökélte a lány mozgásra. Nem maradhatott ott ezt ő is tudta. Ha elkapják akkor nagyon csúnya vége lesz. Alig volt még csak 17 éves mikor az apja eladta őt a maffiának, azon belül a főnök fiának.
Lucas, aki Juliet vőlegény volt mindent megadott neki. A tenyrén hozdozta, figyázott rá. A széltől is óvta. Mindezek ellenére Lucas kalitkában tartotta a lányt. Juliet félt tőle, akarata ellenére kell hozzá mennie egy olyan férfihez akit nem is ismer és ráadásul 6 év volt köztük. Ami valaki számára kevés, de Juliet számára nagynak számított.

Pár hét volt az esküvőig mikor Juliet úgy döntött, hogy megszökik. Nem szerette Lucast. Utálta. Minél messzebb akart tőle kerülni. Ezért áll most egy sötét és véget nem érő erdő kellős közepén, nyomában a maffiával. Felállt a fa tövéből és újra futni kezdett. Nem érdekelte, ha meghallják. Csak a birtok határát kell elérnie és utána szabad lehet. A szél feltámadt, az égből aláhulló villámok megrémítették Julietet. Az eső esni kezdett, az ég dörgött. A néha lecsapó villámok enyhén bevilágították az erdőt. Juliet talpa már fájt és érezte, hogy szivárog belőle a vér, ennyi ideig tartort a kényelmes balarina cipője. A ruházata ami egy farmerből és egy pulóverből állt most vizesen nehezedett testére. Megint meghallotta a mögüle érkező hangoskodást. Az olasz szavak összefolytak a vihar zajával. A dörgések még jobban megnehezítették számára a hangok bemérését. Felvillant mögötte egy elemlámpa fénye, majd mégegy és mégegy. A fél órányi előnye szertefoszlani látszott. Folyamatosan hátra nézett, de próbált nem elesni. Már látta a birtok határát mikor egy izmos és feszes felsőtestbe ütközött. Majdnem hátra esett, de két erős kar durván magához ragadta Juliet remegő és gyenge testét. Ijedve nézett fel. Ő volt az. Lucas. Elkapta, nincs menekvés.
-Hát szabad így viselkedni Juliet? Hmm? - Búgta Lucas mély hangja Juliet fülébe és mikor a lány nem figyelt egy kendőt szorított a szája és az orra elé.
-Nagyon rossz voltál Juliet... - Ez az utlosó mondat amit a lány hall mielőtt teljesen magába zárja kábulat amit a kendőn lévő szer okozott.

A kereső csapat, Juliettel együtt visszaindul a villába ahol Lucas édesanyja ijedten, míg az apja büszkeséggel vegyített haraggal fogadja őket. A büszkeséget fia iránt érezte, hogy megtalálta jegyesét mielőtt a birtok határához ért volna. A haragot pedig a leendő családtag iránt érezte.
-Lucas. Végre megjöttél.
-Anyám, apám. Amint látjátok meg. - Válaszolta Lucas magához szorítva még kábulr jegyesét.
-Hogy van Juliet?-Kérdezte az asszony egy vizes tincset kisimítva a lány szeméből.
-Kábultan. De nagyon nagy bajban lesz ha felébred anyám.
-Csak ne bántsd fiam.
-Oh, anyám.. Majd én eldöntöm, hogy mi lesz a bűntetése.
-Azt gondoltam fiam. - Az asszony fáradtan nyomott egy csókot fia ázott és nyúzott arcára majd férjére nézve visszaindult a hálóba.
-Apám,ha megengeded, most én is mennék, lefektetem Julietet.
-Menj csak fiam. De tényleg ne bántsd annyira. - Veregette meg a férfi a fia vállát és ő is felesége után indult.

Lucas a közös szobájuk felé vette az irányt, majd beérve lefektette jegyesét az ágyra, levette róla vizes ruháit és újat adott rá. A talpán lévő sebeket bekötözte, majd az ablakot bezárva leült az ágy mellé. Lucas ma már biztos nem fog aludni, megvárja míg Juliet felébred, hogy utána elbeszélgessenek.

Na sziasztok!
Itt egy történet tőlem, remélem ezt is szeretni fogjátok. 😊❤️

--Eszter--