Kényszerített szerelem

~1~

Juliet fájó fejjel ébredt és arra, hogy az ablakon keresztül beszűrődő fény pont a szemébe süt. Mikor kezdett kiszállni a szeméből az álom érezte, hogy rettentően fáj a talpa.
A múlt éjszaka emlékei egy csapásra hasítottak az emlékezetébe. Ahogy visszagondolt érezte, hogy elönti a testét a keserűség és az adrenalin újra. Egy lépésre volt a szabadságtól. De Lucas megakadályozta benne.

Ahogy felült látta, hogy Lucas háttal áll neki, és ahogy kifelé bámul az ablakon. Nem szólt. Tudta csak olaj lenne a tűzre. Lucas élesen beszívta a levegőt és ezzel a lendülettel meg is fordult. A szeméből sütött a düh. Juliet inkább összehúzta magát,tudta mi következik. De azt is tudta, hogy Lucas tiszteli annyira, hogy nem bántaná.
-Látom, felébredtél. Legközelebb ha kirándulni támad kedved.. Szólj és elmegyünk. - Mondta Lucas enyhe szarkazmussal a hangjában. Amint leült az ágy szélére Juliet elhúzódott.
-Mégis mit képzelsz magadról Juliet, hm? - Kérdezte Lucas, majd mikor látta, hogy Juliet elfordítja a fejét a kezével megfogta az arcát és erősen maga felé fordította azt.
-Kézdetem valamit Juliet!
-Nincs mit mondanom.. Lucas. - Mondta Juliet éllel a hangában.
-Nagyon nagy bajban vagy babygirl! Még egy kihágás egy kis blicc és megtudod mennyire vagyok erőskezű. Eddig türelmes voltam veled. De mostantól egy szemforgatás és garantáltan nem fogsz járni hetekig. Érthető voltam? - Juliet csak halgatott, tudja mennyi türelmet és elnézést kapott. Egyetértően bólintott, és az ölében lévő kezeit kezdte tanulmányozni. Lucas megint felemelte az arcát, de most gyengébben mint korábban. Ezzel is arra késztette Julietet, hogy a szemébe nézzen.
-Ne provokálj, mert nem leszek gyengéd. Megértetted hercegnő?
-Igen, megértettem.
-Jó kislány. - Mondta Lucas és kisétált a szobából alaposan bezárva azt. Juliet visszahanyatlott a párnára és arra gondolt milyen jó volt akkoriban.. Akkor mikor még nem tudta, hogy az apja mit tett vele. Hogy eladta. Azokra a szép időkre gondolt mikor bele sem mert gondolni, hogy 17 évesen házasodni fog. A könnyek lassan folytak le az arcán, mikor oldalra fordult végigsimított Lucas párnáján. Még maga sem tudta miért. A bal kezén lévő gyűrű megcsillant a napfényben apró ragyogást vetett Juliet ujjaira. Mindene meg volt Lucas közelében.. Még ki sem gondolt valamit de már megkapta.. Csak a szabadsága hiányzott. Körülnézett a szobába és meglátta a reggelit az asztalon. A kedvence. Hát persze. De nem érezte magát képesnek atra, hogy kikeljen az ágyból. Szörnyen fájt a talpa. Kibújtatta őket a takaró alól es látta, hogy precízen be van kötve, ahogy a kisebb sebei is. Lucas. Hát persze. Más ruha van rajta mint este. Vörös fejjel borult vissza az ágyba. Lucas. Hát persze! Miért is ne öltöztetné át. Belegondolt, hogy Lucas látta meztelenül,amitől még vörösebb lett az arca. Inkább a fejére húzta a takarót, ezzel azt gondolta, hogy elmenekülhet ebből a világból amibe az apja kényszerítette. Gyűlölte ezért. Nagyon.

Juliet számára az idő csiga lassan telt. A takaró alatt bújva hallotta, hogy kattan a zár és kinyílik az ajtó. Aki bejött a szobába, erős és kimért léptekkel közelítette meg az ágyat. Ahogy leült Juliet oldalára rásimított a hátára. Juliet tudta, hogy Lucas az. Érezte.
-Miért nem ettél hercegnő? Hm? Pedig a kedvenced.
-Nem vagyok éhes. - Pont mikor ezt kimondta megkordult a hasa ami Lucas száját mosolyra csalta. Megcsóválta a fejét, elsétált az asztalik és a tányérral a kezében visszaült az ágy szélére.
-Juliet, bujj elő és egyél.
-És ha nem..
-Akkor lehúzom a fejedről a takarót és megetetlek. - Tudta, hogy Lucas megtenné. Ezért, de csak azért, hogy elkerülje a konfliktust kibújt a takaró alól.
-Látod tudsz te jó is lenni. - Mondta Lucas miközben a villával egy falatot nyújtott Juliet felé.
-Egyedül is megy..
-Tudom. Na, nyisd ki és egyél. - Juliet szemforgatva de engedelmeskedett. Falatról falatra elfogyott a reggeli. Majd mikor befejezték Lucas letörölte Juliet száját.
-Miért csinálod ezt? Nem vagyok kisbaba.
-Juliet, engedd, hogy gondoskodjak rólad. Egyszer abba a rohadt életbe, ne legyél makacs. Hidd el sokkal jobban menne.
-Ha azt hiszed, hogy meghajolok előtted és igába hajthatsz.. Akkor nagyon tévedsz. Te akartál elvenni.. Ilyen vagyok.. Szokj hozzá! - Válaszolta Juliet miközben kiszállt az ágyból és fájó lábakkal elindult a fürdő felé.
-Makacs nőszemély. - Mormogta Lucas miközben figyelte, ahogy elbotorkál a fürdő felé. Ha Juliet így akar játszani akkor így fognak.

Annyi ötlet cikázott át az agyán. Jobbnál jobbak,és mindegyik hatalmas mosolyt csalt az arcára. Előbb fog Juliet könyörögni a gyönyörért és kényesztetésért.. Mint gondolná. Ha harc hát legyen harc.