Todoroki Izuku

1. Rész

Shouto éppen most lépett ki az edzőterem ajtaján. Mivel már megkapta a quirkjét, így az apja rendszeresen edzette a kisfiút, hogy minél erősebbé váljon. Ahogy beért a nappaliba meghallotta, hogy a bejárati ajtó kinyitódik. Biztos volt benne, hogy öccse és az anyja értek haza. Mivel Izuku most lett négy éves, így elmentek egy orvoshoz megnézni, hogy milyen képessége lesz a família legkisebb tagjának.

"Gyerekek, menjetek fel a szobátokba. Meg kell beszélnem apátokkal valamit." Mondta Rei miután észrevette, hogy a férje is belépett a helyiségbe. A gyerekek fél percen belül el is hagyták a szobát.

"Na, melyikünk quirkjét kapta? " Kérdezte Endeavor kicsit sem kedves hangon.

...

Izuku szemszöge

"Izu-nii, milyen képességed lesz?" Kérdezte Shouto-nii csillogó szemekkel (igen, itt még olyan tipik Izuku szellemiségű, mert még az apja nem kezdte el "bántalmazni") miután felmentünk  a szobánkba. Mivel nagyon kötődtem a fiatalabbik bátyámhoz, így valahogyan rávedtük a szüleinket, hogy egy szobánk legyen.

"Hát, nem olyan, mint anyának vagy apának, de azt mondta anya, hogy az ő anyja képességét örököltem."

"És az mi?"

"Anal- "GYERE IDE TE KIS KORCS!" Szakított félbe apa, ahogy berontott az ajtón és hangos léptekkel felém vette az irányt.

"HOGY MERÉSZELSZ KÉPESSÉGNÉLKÜLI LENNI?! SZÉGYENT HOZOL A TODOROKI NÉVRE!"

"Dehát én nem..." Ismét félbe lettem szakítva. Apám a hajamnál fogva húzott ki, nem is csak a szobából, hanem az egész házból.

"Ma kint alszol! Nem érdemled meg az ágyat. " Nézett le rám, mint egy zsák szemétre.

"De... "NINCS SEMMI 'DE'! - ordított rám, majd ezután becsapta a kaput, így egyedül maradtam a város utcáin. Éppen álomra hajtottam volna a fejem -mivel már este van-, amikor egy kék hajú embert láttam befordulni az utcasarkon.

"Te meg mit keresel itt? " Kérdezte az idegen rekedtes hangon.

"Az apám azt hiszi, hogy nincs képességem, ezért azt mondta, hogy aludjak kint. És maga?"

Külső szemszög (nem tudom, hogy ezt magyarul hogyan írják)

"Általában, ha felhúzom magam valamin, akkor ide jövök "csövelni", ha érted mire célzok. Tényleg képességnélküli vagy?"

"Nem. Ezért nem értem most apámat, hogy miért..."

"És mi a képességed?" Kérdezte enyhe kíváncsisággal a vörös szemű ember.

"Analizálás. Egyébként magának mi a neve? Az enyém Todoroki Izuku." Nyújtotta ki a fehér hajú kisfiú a kezét.

"1; ne akard, hogy hozzád érjek 2; Shigaraki Tomura. Eléggé hideg van idekint. Nem szeretnél velem jönni?"

"De igen, szeretnék magával menni!"

"Ne magázz már! Kilenc éves vagyok, az istenek szerelmére!"

"Oh, rendben. Egyébként merre is megyünk?"

Ám erre már nem kapott választ, mivel egy erős ütés érzett a tarkójánál és a földön fekve végezte.

Haii, kids! Itt is lenne az eléggé vérszegény és rövid első rész. Bocsánat, hogy majdnem egy hónapot kellett rá várni, csak hát most volt az évzáró, a mi osztályunk szervezte a ballagást, na meg persze lusta is voltam, hogy rávegyem magam az írásra.. heh ^^'. De most már végre itt van, és naaaagyon sok ötletem van ehhez a sztorihoz!

『474 szó』