Csókteszt

Második

− Még mindig nem értem, hogy akarja kideríteni egy csókkal, hogy ki írta a levelet – adtam hangot a gondolataimnak, miközben hazafelé ballagtunk az éjszakában. – Mármint, olyan szuperképességei vannak, hogy ha megcsókol valakit, egyből belelát a fejébe? – ráncoltam a homlokom, és haraptam még egyet a mekis hamburgeremből. Egy buli után semmi sem volt jobb ennél.

− Hát abból, amit hallottam, szerinte az a lány, aki a levelet írta, nem fog tudni ellenállni neki – vonta meg a vállát Csenge, belehajítva az üres zacskót a közeli kukába.

− Ez hülyeség! – horkantottam a szememet forgatva. – Én írtam azt hülye levelet, mégis ellenálltam neki már kétszer egyetlen este leforgása alatt. Ilyen hülye ötletei is csak neki lehetnek.

− Ne becsüld alá! Lehet az ajkai tényleg megízlelnék az érzéseid.

− Kizárt! Azokra nagyon jól vigyázok! – kacsintottam nevetve, és bekaptam az utolsó falat hamburgeremet is.

Még volt pár óra hajnalig, amiért hálát adtam az égnek. Bár abszolút nem éreztem magam fáradtnak, kellett némi idő, amit egyedül, gondolkozással tölthetek, és kicsit kitisztíthatom a fejem. Annyi minden történt az elmúlt héten, amennyire álmomban sem gondoltam volna. Minden olyan gyorsan történt, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy a fél suli tud arról, hogy valaki közülük eszeveszetten szerelmes Benbe.

Nem hinném, hogy volt olyan diák a gimiben, aki ne ismerte volna legalább látásból a fiút. Ahhoz túlságosan sok mindent tett, hogy láthatatlan maradjon, nem beszélve arról, hogy hiába volt meg a maga nőcsábász oldala, mellette irtó jól tanult.

Amikor meghallottam a hírt, nem törtem össze úgy, mint kellett volna. Mi több, a félelmen kívül, hogy esetleg valaki tudja, ki vezeti a blogot, és így lassan az én nevem is napvilágra kerülhet, nem tartottam többtől. Egyik nap Csenge azzal fogadott, hogy meghallotta, amint Benjámin azt ecsetelte a barátainak, hogy csókteszttel fogja kideríteni, ki az a lány, és azt sem bánja, ha ehhez a fél sulit meg kell csókolnia. Itt sem kapcsoltam, hogy nekem ebből bármi bajom esne, mivel soha egyetlen szót sem váltottam vele.

Egészen a mai estéig, ami kis híjján katasztrófába torkollt. Amikor legelőször hajolt közel hozzám, én pedig teljesen elvesztem a közelségétől, majdnem felfedtem magam. Persze, tudtam, hogy ez hülyeség. Eleve csókolózni sem tudok, hát akkor úgy csókolni, hogy abból bárki rájöjjön, több van a dolgok mögött, mint kellene. Mégis ott bújkált bennem a félsz. Plusz, nem akartam elrontani ezt egész plátói szerelmemet azzal, hogy megcsókolom őt, ő pedig bemocskolja ezt az érzést.

Mélyen beszívtam a levegőt.

− Hívok neked egy taxit! – álltunk meg a főtéren. A barátnőm előkapta a mobilját, és pötyögni kezdett rajta.

− Nem vagyok olyan részeg, hogy innen ne találjak haza! – néztem egy komoly arckifejezéssel, amitől felsóhajtott.

− Tudom, csak nem történtek túl jó dolgok veled ma – engedte le megadóan a kezét. – Nem akarom, hogy sérülj, ezért most kérlek meg, hogy felejtsd el Bent és ezt az egész szerelmet! Láttad, hogy esze ágában sincs megkomolyodni, hiába akadt egy olyan lány, aki őszintén szeretné őt. Játéknak tekint mindent, és te szívnád meg a végén – lépett közelebb, kezét a vállamra tette, tekintete őszintébb volt, mint valaha.

− Ne aggódj! Holnaptól új emberként fogok megjelenni. Nincs több Ben, nincs több hülye plátói szerelem – mosolyodtam el, s habár akkor elég könnyűnek tűnt a tervem, legbelül sejtettem, hogy ez közel sem fog ilyen egyszerűen menni.

Ismertem magam egy annyira, hogy tudjam, ha egyszer valami hosszú hónapokig van a fejemben, nem fog olyan egyszerűen elszállni belőle.