Olyanok lehetnénk mi is.
Feküdhetnénk a kék ég alatt,
nézve a fellegekbe suhanó repülőket.
Számolhatnánk marakodó madarok millióját.
Lehetnénk egy falra írt üzenet is,
de az eső szétmos,
közben pedig mennydörög az ég.
Gondoltad volna, hogy ez lesz belőlünk?
Könnyként csöpögő vakolat.
Múlt árnyai kisértik a mindennapokat,
ahogy újraolvasom magunkat.
Mennyi az idő?
16:16 van.
És még mindig olyan vagyok.
És még mindig olyan vagyok.
És még mindig olyan vagyok.
Leragadt.
