Miért, ha nem kell?

403 18 1
                                    

                       • Reggel •

Ma Nate keltett, ugyanis eltelt azóta egy hét, amióta Csepi bemutatott a "szuper" baráti körének, akiből Zozot utálom. Ma kézi edzésem lesz, így arra készülök. Felvettem egy edzős ruhát és elmentem futni. Amikor hazaértem felmentem lenyújtottam, majd megfürödtem. Még 1 óra van az edzésig, így gondoltam kicsit Netflix-ezem. Megnéztem pár sorozatot, aztán majdnem elkéstem...edzésre ezt a szettet vettem :

edzésre ezt a szettet vettem :

Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.

És egy egyszerű Nike cipőt. Majd elindultam otthonról.

Út közben zenét hallgattam mint mindíg, siettettem a lépteim, hiszen 10 percem van oldaérni...sikeresen odaértem, és kezdődött az edzés, Krissz az edzőnk jó fej, úgyhogy még adott 10 percet.

Az elején kicsit passzolgattunk  asztán posztról lövés, ami nekem az irányító poszt. Mikor belőtük a kapusokat, meccseztünk egy kicsit. Éppen 10-3 ra állt az én csapatom, mikor ugrottam fel, de rosszul érkeztem le, így ráestem elég durván a kezemre. Majd mindenki odajött hozzám és segítettek. Hívtuk a mentőt!

                  • Kórházban •

- Jó napot! Egy rutin vizsgálatot végzek el először! - beszélt az orvos.
- Rendben! - adtam választ.
- Sajnálatos módon közlöm, eltört az orsócsontja. - jelentette ki.
- Uhh, begipszelik?- kérdeztem inkább magamtól.
- Igen, már megyünk is, de keresik önt. - mondta a doki.
- Ohh, kérhetek 2 percet? - kérdeztem.
- Persze - válaszolt.

Körbenéztem a váróban. Heidi, Nate, Csepel, és meglepetésemre a "legjobb haverom" Zozo is köztük ült.

- Sziasztok srácok! Minjárt jövög begipszelnek - mondtam.
- Oke - mondták egyszerre. De láttam valamit Zozo szemében. Valami aggódást, csillogott a szeme. Furcsa volt, de nem szenteltem neki sok figyelmet. Majd begipszelték a kezem, majd Heidi egyből a nyakamba ugrott, ezáltal felszisszentem, mert eléggé megnyomta a gipszem.

- Áuu, bazdbeg - szisszentem fel.
- Basszameg, bocsii - kért bocsánatot.
- Semmi - válaszoltam lehangoltan.
- Miért vagy szomorú? Vagyis azt értem, hogy eltört a kezed, de ez nem olyan volt...-faggatott mostmár Nate.
- Nem kézizhetek egy ideig, de még BMX- re sem ülhetek fel - könnyeztem be.

- Szia kislány! - jött oda Csepel.
- Sziaaa! Annyira hiányoztál- sírtam el magam.
- Jajj, nem kell sírni, megkértem Nate-et, hogy az ekövetkező 2 hétben nálam laksz kislány - vigyorgott majd jó szorosan magához ölelt.

- Szia Mia! Hogy vagy? - kérdezte Zozo, ami kissé meglepett.
- Szia! Jol - kezdtem a tőlünk megszokott flegmázást.
- Tudunk beszélni? - kérdezte.
- Maybe - válaszoltam.
- Holnap délután ötre a házatok előtt- avatott be a tervébe.
- Hát oke-mondtam.

Ezután hazamentünk, és pakoltam 2 hetes cuccot Csepelhez, és már be is dőltem az ágyamba. Igazából nem tudom mit akarhat Zozo, de elvileg nem kéne izgatnia...de engem mégis, pedig én tényleg utálom őt. Szerintem holnap azért kicsit kedvesebb leszek...

Kempf Zozo ff  //BEFEJEZETT//Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt