Kempf Zozo ff //BEFEJEZETT//

Érts meg légyszíves

                 ▪︎ 2 hét múlva ▪︎

- Istenem Zozo, mi a szarért nem tudod felfogni, hogy barátok... Én szeretlek de nem úgy...ahjj...jó...jó akkor holnap beszélünk...jó gyere várlak...szia!- mondtam a mobilomba, majd nem tudtam mit tenni, megfogtam a labdám, nem érdekelt, hogy hogyan is nézek ki, mentem a fejem után. Tehát így kikötöttem ki a Gyulai kézilabda pályán. Csak dobáltam az erős lövéseket, pedig nem kéne. De nem érdekelt az a szaros gipsz...és ebből lett a baj.

- Azta kurva - szisszentem fel.
- Sziaaa! - hallottam egy ismerős hangot.
- Csepel? Úristen Csepeeelll!- rohantam megölelni a fiút, majd elsírtam magam. Nem tudom, hogy azért, mert Zozonak nincs felfogása vagy a nyomoromon, de csak sírtam a vállán. Ilyenkor imádom, hogy van nekem. Mindíg itt van velem.
- Te ne...neee, ne mondd hogy ilyen kézzel dobáltál ! - meredt rám, mire én behúztam a nyakam. De nem cseszegetett tovább, azt mondta, hogy menjek haza, és hogy elvisz. Beleegyeztem. Ám nem oda vitt ahova terveztem. Ugyanis ő nem tudhatta, hogy mi megy köztünk Zozoval.

               ▪︎ Kempf ház előtt ▪︎

- Cservenák Csepel, én ezt most borítékolom, hogy ide be nem teszem a lábam. Az előbb nem tudtad, hogy miért sírtam, szóval most vigyél haza-kezdtem idegesedni.
- Nem Mia! Igenis tudom mi a bajod...Zozo. Többet érez mint te. És te csak azt hiszed hogy ő egy jó barát lehet. De ő egy nagyszerű ember. Első benyomás? Létezik, de az csak a látszat. Csak beszéljetek. Kérlek. - úgy utálom, hogy meg tud győzni.
- Jó, de ha nagyon ideges leszek, téged foglak ütni - "fenyegettem" meg.
- Oké, de hidd el nem fogod megbánni- kacsintott.

                      ▪︎ Házban ▪︎

- HELO GÁJZ-üvöltöttem.
- MIA TE MIT KERESEL ITT? AMÚGY HELOOO- üvöltötte vissza Patrik.
- INKÁBB AZT MONDD, HOGY HOL VAAGYY- mondtam...ja nem bocs, üvöltöttem.
- IZÉ NEMTOM, Á BASSZAMEG MEGHALTAM - hallottam, gondolom játszott. Közben lejött az a személy, akivel nem nagyon mertem társalogni.

- Szio Zozooo! - köszöntem a fiúnak.
-Szia! Gyere a szobámba! A járást tudod.- mutatott a lépcső felé.
- Okkey- válaszoltam.

Majd nekikezdtünk egy olyan beszélgetésnek amire monddhatom "nyagyon" vártam. Majd egyszer csak, olyan történt amire nem vártam...

Most kapaszkodjatok meg!

Zozo, lesmárolt, és és...

- Zozo ezt nem szabad! Csak barátok! - de nem értettem magam, hiszen egyből visszacsókoltam.
- Oké, épp azért csókolózunk mert csak barátok ugye? - de nem érdekelte, újra rátapadt ajkaimra, és szemvedélyesen csókolt meg, én meg vissza.
- Nem Zozo! Barátok - toltam el magamtól.
- Itt alszol? - nézett kutya szemekkel.
- Jó, de csak mert szépen kérted. - mondtam majd kaptam egy fehér Ride Zone pólót, ami leért a combomig, szóval, na értitek...holnap kiderül minden...

              ▪︎ Másnap reggel ▪︎

- Jó reggelt! - köszönt reggeli rekedtes hangján.
- Jobbat - mosolyogtam.
- Maradj itt mindjárt jövök! - mondta majd kisietett a szobából.

- Hoztam kávétt - mondta.
- Életmentő vagy - vettem el tőle a bögrét.
- Tudom, tudom, hogy nagyszerű vagyok - büszkélgedett.
- Meg egoista - tettem hozzá.
-De ez az egoista megteheti ezt ugye?- majd vészesen közeledni kezdett, és rátapadt ajkaimra, én pedig viszonoztam.
- Ahj, nem lehet, nem érted? - mondtam. De ő meggordult és kiviharrzott a szobából...

              ▪︎ Két héttel később ▪︎

Két héttel ezelőtt beszéltem utoljára Zozoval...azóta kb minden nap szarul vagyok, meg ilyenek. Patrik elmondása szerint Zozo iszik minden nap, sőt azzal indítja a reggeleket. És, hogy minden 3.-dik nap új csajt hoz haza, és mindegyikben engem keres, aztán nem talál, és eldobja őket. Muszáj vele beszélnem, ez így nem mehet tovább.