SzJG máshogy

Kis genyók

Elnézést a lehetséges helyesírási hibákért!

Miután megvoltunk a bemutatkozással a tanárnő beterelt minket az ebédlőbe. Egy hatalmas ház, ami olyan mint az akció filmekben a bázis, csak fordítva. Bent alig fértünk el, míg kívülről tiszta luxus. Elindultunk a kis ablak felé. Akkora volt a tömeg, alig kaptam levegőt, pedig ez egy magánsuli, azaz fele annyi gyerek. Mégis nekem túl sok (tudom antiszociális vagyok.) Beálltam a sorba (ha azt sornak nevezhetjük) Arnolddal, és csöndben vártuk, hogy végre mi is megkapjuk a vacsorát, és visszavonuljunk. Néhány ember beállt elénk, de Arnold azt tanácsolta, hogy hagyjam őket, nem ér semmit. De mikor egy körülbelül 6 fős társaság is betolakodott már nem bírtam.
-Hé-pöcköltem meg a srác vállát. Ricsi.-Légyszi álljatok a sor végére, mert így mi éhen fogunk halni, sose jutunk az ablakhoz.
-Ja bocs-nézett ránk, és a többiekkel hátra akartak menni, mikor megszólalt...ah minek mondjam, pontosan tudjátok.(elcseszett Disney)
-Most 6 ember pár másodperc nem?-nézett le rám, mire én megforgattam a szemem.
-De mi nem csak hat embert engednénk előre, hanem még hatot-mondtam neki mérgesen, miközben Arnold próbált csitítgatni.
-Jól van szöszi nyugi-tarotta fel a kezét védekezően, és fejével biccentve a haverjainak mögénk álltak. Szóltam volna nekik, hogy az nem a sor vége, de mi már közel jártunk a végéhez, és nem akartam még jobban kötözködni. Eléggé égettem magam így is. Nagyot sóhajtva elvettem a tálcát, amin a világ legundorítóbb ennivalója volt. Sóska. Gonoszak ezek a konyhás nénik. Arnolddal kiültünk a lépcsőre, és csöndben beszélgettünk.
-Szóval ez a srác...-nézett rám, mire összeráncoltam a szemöldököm-Antai-Kelemen tudod...
-Jaj, kérlek csak te ne beszélj róla rendben?-könyörögtem, mire megvonta a vállát.
-Mi sem könnyebb-mondta, mire felnevettem, és eltereltem a témát. Semmi szükség a feszültségre. Az ínycsiklandó (remélem mindenki érti az iróniát) vacsora után már nem volt semmi program. Volt akik még kint beszélgettek az udvaron, de a legtöbben visszamentek a szobájukba. Nálunk mindenki a fürdőért versenyzett, hogy minél hamarabb bejussunk. Elsőként végül Kinga ment, ő valahogy mindig megszerzi amit akar. Jó, kicsit megtépte a barbit, de kit izgat. Én vállaltam az utolsó helyet, nekem mindegy volt mikor megyek. Elkezdtem olvasni, kizártam a körülöttem lévő beszélgetést. Később eléggé fájdalmas pöckölésre figyeltem fel. Persze, hogy Kinga volt.
-Renáta mehetsz-ordibálta, mire szótlanul bólintottam, és felkapva az előre összekészített holmim elindultam az undorító, mindenki dezodorjától büdös izébe=közös fürdőszobába. Megpróbáltam a lehető leghalkabban pakolgatni, gyorsan lezuhanyoztam, fogát mostam és már mentem is ki. Nem vagyok egy nagy igényű. Bebújtam az ágyamba, magamra húztam a takarót, és úgy tettem mintha olvasnék, de közben a lányok csevegését hallgattam.
-Egyértelműen Cortez viszi a pálmát-jelentette ki főnök barbi, azaz Edina, mire a többiek heves bólogatásokba kezdtek.
-Külsőre maximum, de Dina-nézett rá gúnyosan Kinga-Szerinted a nevedet egyáltalán tudja?
-Hogy ne tudná a nevét?-védte rögtön a barátnőjét modell 2.
-Úgy, hogy egyáltalán nem érdekli Tami!-oltotta le könnyedén a copfos.
-Kinga fogadjunk a te nevedet sem tudja-szállt be jobban Ivett, aki eddig csendben, néha hozzászólva hallgatta a beszélgetést.
-Lányok, ha még nem is tudná, akkor sem érdekelne nem úgy, mint Dinát-vigyorgott a szöszire, direkt felcukkolva őt, mire Dina hozzádobott egy kefét. De jó, mindig így kezdődik a balhé takaradó után.
-Hogy mered?-csattant fel Kinga, és olyan erősen dobott hozzá Edinához egy párnát, hogy azt hittem leesik a haja. Bár az tényleg leesett. Így jár aki műhajat rak fel, és nem veszi le éjszakára.(Mintha nagyon otthon lennék ebben a témában...)
-Lányok elég, még a végén valakit átviszi Borsodi a szobájába-suttogta Tami, és lekapcsolta a villanyt. Én nagyot sóhajtva magam mellé raktam a könyvem, és lehunytam a szemem.
-Tudod Dina-suttogta Kinga-Cortez szerintem a vékony, barnás szőke, könyvet bújó lányokat szereti-mondta, és érződött rajta, hogy úgy mosolyog közben, hogy majdnem szétszakad az arca. Egy pillanatig feszült csend volt, majd Dina ráugrott Kinga ágyára, és elkezdték tépni egymást. Istenem. Hírtelen hallokat hallottunk kívülről, Kinga és Dina pedig mint az ügyes kamaszok egy másodperc alatt visszugrottak a saját ágyukba a FÖLDRŐL. Borsodi mint a szélvész nyitotta ki az ajtót, mire egy csapat csöndben szuszogó diákot látott.
-Lányok azonnal mondjátok meg ki hangoskodott, jön velem a szobámba-mondta fáradtan és mérgesen. Senki sem válaszolt.
-Ha nem mondjátok meg itt fogok állni egész végig-mondta, és olyan elszántak tűnt, hogy simán elhittük neki. De senki sem szólalt meg továbbra sem. Már kezdtem megnyugodni, mikor egyszer meghallottam Dina hangját.
-Reni nem hagyott minket aludni-mondta csöndesen, mire elképedtem, a Tanárnő meg persze rögtön benyalta. Ahhh.
-Rentai velem jössz-szólt rám szigorúan.
-De-néztem zavartan a Tanárnőre-nem én hangoskodtam!
-Igen, persze-gúnyolódott-Olyan csöndben voltatok, azért állok itt az ajtóban-forgatta a szemét-Na gyere!-rántott ki az ágyból. Én csak végignéztem a mindannyian ,,alvó" lányokon, és nagyot sóhajtva kiléptem az ajtón. Éppen elindultunk volna a tanárnő szobája felé, mikor egy óriási röhögést lehetett hallani valahonnan...a fiúk szobája felől. A tanár egy pillanatra lefagyott, majd mint aki beazonosította a hangot unottan előre nézett. A tipikus tanár beazonosító rendszer.
-Antai-Kelemen-ordította, mire a nevetés hírtelen abbamaradt. Én ott maradtam ahol eleve álltam, de a tanár elsietett a bizonyos házba, és csak annyit láttam, hogy a fülénél fogva kirángatja VB-t. Én csak azon gondolkodtam: Ne már, nem egy (elcseszett) Disney sorozatban vagyunk...Ahogy Cortez meglátott kínosan elröhögte magát. Micsoda véletlen.
-Befelé-nyitotta ki előttünk az ajtót a tanár, mire szomorúan bekullogtam VB előtt a szobába.-Most-csukta be az ajtót Borsodi- Lefekszetek aludni, és ha egy pisszenést is meghallok, mentek haza!
-Igenis-legyintett unottan VB és levágta magát az ágyba.
-Antai-Kelemen-sóhajtott a tanárnő- Az az én ágyam!
-Pedig tanárnő ez a legjobb ágy, és...-kezdte volna, de a tanár olyan szúrósan nézett rá, hogy inkább átugrott egy másikra. Szó szerint. Ugrott. Elhelyezkedtünk, a négy ágyas szobában. Választhattam: vagy a WC mellé, vagy a VB ágyával összérőt választom. Nehéz döntés...de megadva magam lefeküdtem a Cortez melletti helyre.
-Jó éjt-nézett ránk elégedetten Borsodi, mire illedelmesen viszonoztuk, és lecsuktuk a szemünket. 10 perc múlva Borsodi egyenletes lélegzését hallgattam, mire VB felemelte a fejét felém nézve.
-Szöszi ébren vagy?-mosolyodott el, mire megforgattam a szemem. Biztos, hogy nem.
-Nem, és ne is ébressz fel-motyogtam, mire felnevetett és átmászott az ágyamra.
-Te mit csinálsz?-lepődtem meg egyrészt azon, hogy hahó, haza fogunk menni, másrészt azon, hogy rámült.-Szállj le rólam!
-Ja bocs-araszolt arrébb egy kicsit.-Na, mit csináljunk?
-Aludjunk!-húztam a fejemre a takarót, de ő rám se hederített.
-Nem vagyok álmos-vonta meg a vállát, de látva, hogy nem reagálok leszállt az ágyamról és elindult az ajtó felé.
-Mit művelsz?-suttogtam, mire csak unottan rám nézett.
-Visszamegyek a szobámba.
-Te hülye vagy-jelentettem ki, de úgy voltam vele, ha így akár kezdeni az új iskolában, hajrá.
-Most komolyan hagynád, hogy elmenjek?-vonta fel a szemöldökét meglepődten, mire kérdőn néztem rá.
-Mit érdekel az engem, hogy mit csinálsz?
-Igaz-adta meg magát, és kilépett volna az ajtón, mire utána szóltam. És miután elkezdtem a mondatot rögtön fejbevertem magam képzeletben egy nagy sziklával.
-De szerintem nem kéne elmenned, nagyon megharagítanád a magyar tanárt, akik köztudottan is eleve utálják az olyan rossz fiúkat, mint te-motyogtam, mire rám vigyorgott.
-Tudtam, hogy titokban kedvelsz-csukta be az ajtót és visszaült az ágyra. Ami nem igaz. Vagy igen. Nem tudom.