SzJG máshogy

Mindjárt indulunk!

‌Pár perc múlva már tudtam, milyen lesz. Tele volt az utca hangosan vihogó műkörmös cápákkal, és szemüveges, telefonozó majmokkal. Teljesen el voltam veszve, úgy éreztem én vagyok az egyetlen ember az állatkertben és ... Na jó ,elég lesz a metaforákból, a lényeg hogy, fiúk és lányok vegyesen beszélgettek egymással, én pedig egyedül álltam a bazinagy táskámmal a vállamon. Kezdett elegem lenni abból hogy, nincs társaságom ,így feltaláltam magam, és befurakodtam egy lányokból álló zárt körbe és vigyorogva köszöntem:Sziasztok, Rentai Renáta vagyok, 14 éves, legális.
Csak furán néztek rám, majd megvonták a vállukat és folytatták a csacsogást a fiúkról, leginkább VB-ről.
-Ugye láttátok lányok?-vísítozott az egyik-Barna haj, kék szem és erős arcél, mintha csak nekem szánták volna!-áhítozott, miközben a barátnői vadul bólogattak.
-Teljesen, mivel te szőke vagy, barna szemű de az erős arcél megvan -motyogtam gúnyolódva, de sajna nem elég halkan mivel, egyszerre elhallgattak és nem túl szépen néztek rám.
-Mit is mondtál ki vagy te?-nézett rám modell 2 morcosan.
-Rentai Renáta-mutatkoztam be újra.
-Kit érdekel?-fújtatott a festett Barbi közülük.
-Hát, a barátnőd kérdezte-néztem rá zavartan miközben a szememmel kiutat kerestem.
-Melyik osztályba is fogsz járni?-pislogott rám az egyik.
-A B-be-mondtam ki határozottan.
-Akkor felvilágosítalak hogy abból a nyomi osztályból nem látnak szívesen az a-s lányok-bökte meg modell 3 a vállalat, mire kihátráltam a csoportjukból és idegesen elkullogtam.
Szép volt Reni...körülnéztem de nem láttam senkit aki olyan bénán állt volna egyedül mint én. Bár olyan embert se láttam aki ügyesen állt volna egyedül...na jó ezt hagyjuk. És ezt nem csak most ,hanem akkor is így gondoltam: ezt hagyjuk. Haza akarok menni. Hiányzik Virág, anya, apa és...és kábé ennyi embert ismerek, de őket nagyon szeretem. Hirtelen rámjött a sírhatnék. Már majdnem elbőgtem magam ,amikor befordult a sarkon a busz. Nem lehetek én az ,aki első nap haza megy, aki nem bír ki ennyit a szülei nélkül!Összeszedtem minden erőmet felrántottam a földről a táskáimat és úgy döntöttem elmegyek és jól érzem majd magam a táborban! Aztán a következő másodpercben már azt szerettem volna , hogy egybe feljussak a buszra, mert valaki akkora erővel jött nekem mint egy...vadmalac!
És nem is tévedtem akkorát,  mert mikor megfordultam VB állt ott.
-Már megint te vagy?-sóhajtott fel unottan rám nézve, mire szememet forgatva válaszoltam.
-Nem, egy ufó, te IQ bajnok!