SzJG máshogy

Hagyjál már...

-Hülyeség-sütöttem le a szemem zavartan-Csak kedves vagyok...
-Igen, te aztán egy csupa szív, csupa lélek vagy-gúnyolódott, mire majdnem felnevettem. Azaz, nem nevettem fel.
-Nem tudsz rólam semmit, nincs egy napja, hogy ismerjük egymást-védtem magam.
-Gondolod?-mosolygott rám, miközben olyan volt, mintha a fejében kezdene összeállítani egy kis monológot.
-Hallgatlak-fontam össze a karom kíváncsian.
-Rentai Renáta hívnak, szeretsz olvasni, az aktuális könyved a Skarlát betű, amihez hozzátenném, hogy elég gyatra választás. Nem vagy nagy társasági ember, inkább elvagy magaddal. Van egy ember, akivel folyamatosan vigyorogva üzengetsz ki tudja miről. Egy sráccal barátkoztál szinte az egész osztályból, asszem Arnoldnak hívják, és ehhez is hozzátenném, hogy ez is elég gyatra ízlésre vall. Nem sminkelsz, nincs műhajad, és egy béna Beatles-es póló a pizsamád, amiről inkább nem mondok semmit-ingatta a fejét röhögve, mire én elvigyorodtam.
-Egész nap engem figyeltél?-vontam fel a szemöldököm mosolyogva.
-Dehogyis, ezeket pár percből megállapítottam-jött kicsit zavarba, amit én nagyon élveztem.
-Lebuktál-mutattam rá szinte nevetve, ami kicsit hülyén nézett ki, de annyi lett bennem az adrenalin, hogy valahogy ki kellett adnom magamból-Figyeltél engem!
-Mintha te nem egész nap rajtam gondolkodtál volna-mondta tényszerűen, mintha ez lenne az alap.
-Hát ki kell, hogy ábrándítsalak-vontam meg a vállam. Most komolyan ez nem így van. Én olvastam, másokkal beszélgettem meg olvastam...vagyis...ahh idegesítő ez a srác.
-Elég lesz reggel-mosolygott rám, majd felállt és felém nyújtotta a kezét. Úgy néztem rá, mint egy ufóra. Egy nagyon hülye ufóra.
-Te meg mit művelsz?-kérdeztem meghökkenve.
-Amit a rossz fiúk szoktak-röhögte el magát-Elcsépelt humorral rosszalkodok-gúnyolódott mindenkin, aki ezeket a szavakat használja.
-Az biztos-forgattam meg a szemem-És most mi lesz az a rosszaság?
-Szívesen felfedezném az udvart-utalgatott valamire...
-Hajrá-feküdtem vissza az ágyba.
-Kell hozzá társaság-ült mellém, amitől neki gurultam, hiszen tudjátok így besüpped alatta az ágy, így az elkezd lejteni, és...most minek magyarázkodok??
-Ott van Ricsi-támaszkodtam meg az alkaromon.
-Hol?-kérdezte.
-Hát a másik szobában?-néztem hülyének. Miközben engem hülyített.
-És az hol van?
-Hát a...-kezdtem, de ilyenkor esett le, hogy szórakozik-Az agyamra mész-temettem a párnába a fejem.
-Én nem megyek sehova, csak ha velem jössz-tárta szét a karját.
-VB fejezd már be-néztem rá mérgesen, majd lefagytam, amint rájöttem mit mondtam ki. Próbáltam úgy tenni, mintha semmi érdekes nem lenne, csak magamra húztam a takarót, és úgy voltam vele ennél cikibb már nem lehet.
-Mi?-röhögött fel-Ez honnan jött?
-Miről beszélsz?-kérdeztem ártatlanul.
-Ez valami lányos titkosnyelv mi?-nevetett folyamatosan.
-Sajnos senki nem hallotta rajtad kívül, és mivel én az ellenkezőjét állítom annak, amit te 50-50 százalék, szóval nincs semmi konklúzió belőle-mondtam semlegesen.
-Ott van Borsodi-mutatott a Tanárnőre, aki lehet benyugtatózta magát, mert nem ébredt fel semmire. Még Cortez disznóféle röhögésére sem.
-Más világban van-motyogtam vörös fejjel.
-Mint mindig-biccentett.-VéBé...
-Honnan veszed, hogy nem a világ bajnokságról beszélek?-kérdeztem.
-Honnan veszed, hogy hülye vagyok?-kérdezett vissza, mire csak elkezdtem birizgálni a takaró szélét. Aham. Ez nehéz lesz.