Little Bird ☾ Twilight

𝐟𝐨𝐮𝐫

Az iskolabuszról leszálló Dove örömmel konstatálta, hogy a húsz perces út alatt elállt a szemerkélő eső, amely az éjszaka alatt sárdagonyává változtatta az udvarukat.

A város védjegyének számító szürke fellegek ugyan most is a helyükön voltak, az eső hiánya viszont azt jelentette, hogy van esély rá, hogy a lány a napindító tesi óráját a fülledt tornaterem helyett az szabadban töltse.

Hátravetette hát a kapucniját és a pocsolyákat kerülgetve átvágott a parkolón. Ajkai elégedett mosolyra húzódtak amikor látta, hogy Tyler rusnya furgonjának nyoma sem volt sehol.

A hátizsákja mélyén pihenő váltás tornacuccának köszönhetően elkerülhette a folyosókon kialakult reggeli tumultust, így szekrénye helyett egyből az öltözők felé vehette az irányt. Még azelőtt át akart öltözni, hogy bárkivel is kínos beszélgetésbe kellene bontakoznia.

Az udvarra vezető lépcsőn üldögélve várta meg a becsengőt. Már bánta, hogy nem hozta ki magával a vázlat füzetét, ugyanis így az egyetlen dolog, amivel várakozás közben el tudta magát valamicskét szórakoztatni a csuklóján lévő tartalék hajgumi volt.

Az udvarra érkező csoporttársai nem igazán osztották Dove lelkesedését a kinti tesi órával kapcsolatban. Tudták, hogy egy kinti órát esélytelen megúszniuk futás nélkül.

Amikor Clapp edző a várakozásoknak megfelelően bejelentette, hogy a mai órán igenis futni fognak Dove-on és a mindig makulátlan modorú Cullen gyerekeken kívül mindenki egy emberként hördült fel.

Dove szótlanságának több oka is volt. Egy részről unta már a folytonos röplabdázást, mivel az azt jelentette volna, hogy a mindenkori csapatkapitány szerepében tündöklő Danielle kiválasztva őt esélyt kapna rá, hogy beszélhessen vele, másrészről pedig szüksége volt arra a kikapcsolódásra, amit - a varráson és a tervezésen kívül - csak a futás tudott megadni neki.

Futás közben kitisztultak a gondolatai és úgy érezte, hogy ha csak egy rövid időre is de képes maga mögött hagyni a problémáit.

Clapp edző sípszavára egy mély lélegzetet vett, hogy aztán tornacipője talpát a vizes salakba vágva elindulhasson. Nem törődött senkivel csak futott és futott a saját tempójában, amíg úgy nem érezte, hogy remegő lábai nemes egyszerűséggel összecsuklanak alatta.

Jobbját szúró oldalára szorítva szabad kezével kisöpörte izzadt a homlokára tapadó rakoncátlan sötét tincseit, amik a futás alatt kiszabadultak a tarkóján lévő szoros copfjából. Kegyelemért könyörgő tüdeje ellenére még nem akart sétára váltani.

A társai nyavalygását kizárva csak az edzőcipői ütemes dobbanására fókuszált. A futballpálya körüli köröket róva a jól ismert esőillatot magával hozó menetszél, új erővel töltötte el őt.

Az előtte rohanó Rosalie Hale tarkóját bámulva elgondolkodott. Dove megesküdött volna, hogy az egész óra alatt egyszer sem látta megállni őt akkor meg, hogy a francba lehet, hogy még csak nem is liheg?

Biztos fut a szabadidejében rendezte le magában. Az egész család úgy néz ki, mintha most lépett volna ki egy divatmagazin címlapjáról, bizonyára eljárnak edzeni is.

A vártnál hamarabb felharsanó kicsöngővel a maga köré vont buborék is kidurrant, visszarángatva őt a szomorú valóságba.

A barátnője megcsalta őt, meggondolatlansága egy rendőrségi eljárás szélére sodorta és az egyetemi jelentkezéséhez szükséges portfólióján bőven volt még mit csiszolgatnia. Túl sok teher ez egy tizennyolc éves lány vállára.