Little Bird ☾ Twilight

𝐬𝐞𝐯𝐞𝐧

Esme aranybarna szemei egy igazi műértő alaposságával vizslatták a Rosalie kezében tartott rajzlapot.

- Ez gyönyörű Rosalie – jelentette ki a nő, szív alakú arcán megjelenő mosoly láttán pedig Rosalie viszonozta a gesztust. – Keresünk neki egy szép keretet...

A zongora mögött ülő Edward száját – fel sem nézve az elefántcsont színű billentyűkön táncoló hosszú ujjairól – egy halk, de annál megvetőbb horkantás hagyta el.

Rosalie csak egy haragos pillantással felelt. Nem volt szüksége rá, hogy hangosan kiejtse az elméjén átsuhanó sértőbbnél sértőbb szavakat. Edward telepata képessége révén úgyis hallott mindent.

- Edward, viselkedj... - dorgálta meg a fiút Esme.

- Mit nézünk? – dugta ki a fejét a konyhából Emmett, hogy aztán egy szempillantás alatt átvágjon a nappalin és feltűnjön az erdőre néző hatalmas ablakok előtt álldogáló páros mellett. Edward zongorája mellett elsuhanva azonban nem hagyhatta ki a lehetőséget, hogy alaposan összekócolja a testvére bronzszínű tincseit.

- Rosalie-nak van egy csodálója – adta meg a választ a kanapén olvasó Carlisle.

- Több tucat is van, – legyintett egyet a Emmett. A vigyora láttatni engedte kisfiús gödröcskéit - de ő az első, aki esélyt is kapott rá, hogy beszélhessen vele.

Nagy kezeivel a rajzlap után nyúlt, mire a szőke hajú lány angyali arcán aggodalom suhant át.

- Óvatosan... - figyelmeztette őt. A Cullen család tagjaként eltöltött hosszú évek alatt nem egy kellemetlen incidenst okozott az, hogy Emmett rosszul mérte fel az erejét.

- Melyik ez a Dove Marshall? – vonta össze a szemöldökét a rajzlap szélére firkantott aláírást vizslatva.

Mielőtt még bármelyikük is válaszolhatott Jasper – aki Carlisle-hoz hasonlóan az ölében pihenő könyvbe merült – megelőzte őket.

- Barack és mandula illat. Irodalomról.

Jasper kijelentése nyomán olyan feszültté vált a levegő a nappaliban, hogy a mézszőke hajú vámpír legszívesebben visszaszívta volna az egészet.

Mindannyian tudták, hogy mekkora kihívást jelent neki a szomjúsága kontrollálása.

- Nem ő volt az, aki kiszúrta annak a srácnak a kereteit, akivel a barátnője megcsalta?

- De...

- Menő.

- Szegény lány – csóválta a fejét együtt érzően Esme.

- Csak egy ember – mormogta Rosalie. – Majd túllesz rajta.

Alice, aki éppen a hosszú ebédlőasztalon lévő csokrot rendezgette elmosolyodott. Hamarabb, mint gondolnád.

Ahogy ez a gondolat átsuhant Alice elméjén, olyan dolog történt ami a halandó füleknek talán fel sem tűnt volna, de a szobában lévő felerősödött érzékekkel megáldott vámpírok figyelmét nem kerülhette el: Edward elvétett egy hangot.

A fiú felkapta a fejét és hitetlenül bámult apró termetű testvére irányába. Végül Esme volt az, aki megtörte a szobába beálló csendet.

- Mindenesetre nagyon tehetséges lány.

- Tényleg az – bólintott Alice, miközben megpróbálta elrejteni a korábbi látomása részleteit a gondolataiban turkáló Edward elől. – És a ruhákat, amiket tervezett még nem is láttátok.

A zongorajáték helyét Emmett öblös nevetésének hangja töltötte ki.

- Alice szerzett magának egy új játszótársat.