Kinek segítsek?/Jenlisa ff./ BEFEJEZETT

32 fejezet

*Jennie szemszöge*

Elindultunk a suliba.
Az út csendesen telt.
-Na és nincs kedved valamit csinálni délután?
-De tanulni. Vágtam rá mosolyogva.
-Én komolyan, kérdeztem. Állt meg.
-Én pedig komolyan mondtam. Pusziltam rá orrára.
-Kérek még. Vágott boci szemeket.
-Majd súgtam oda neki.
-Na gyere.
Azzal megint elindultunk és be értünk suliba.
Az órák unalmasak voltak... De lehet Lisával nem.
Rose boldog volt szerintem össze jöttek. Én ennek csak örülök.
*****
A suliból kiérve vártam Lisára.
Na fasza nem tud jönni, mert edzése van.... Akkor mehetek egyedül tanulni...
Lassan mentem haza hisz nem siettem...
Egyszer csak gyors lépteket hallottam magam mögül de nem figyeltem rá már csak a feketeségre emlékszem....

*Lisa szemszöge*

Semmi kedvem nincs edzésen maradni.
Szívesebben maradnék Jennivel. De muszáj....
*****
Edzés után rögtön  felhívtam de nem vette fel... Valószínűleg tanul majd megpróbálom később.
******
Már vagy 10x hívtam de nem veszi fel elmegyek hozzá. De mire ezt kigondoltam csengettek. Ki akartam nyitni de Rose gyorsabb, volt.
Jennie szülei voltak, sírtak....
-Azt hittük itt van... Mondta szipogva Jennie anyja.
-Mégis mi történt? Gyűltek könnyek a szememben.
-Jennie. ..e-eltűnt... Felelte Rose. Azt hitték itt van.
-Nem az nem lehet.... Kezdtem el sírni.....
A szülei bejöttek és egy kis ideig itt voltak....
Tarts ki Jennie szeretlek....
Gondolták várnak de én keresni akartam de semmi esélyem nem volt hogy hol lehet....
******
Szörnyű estém volt nem tudtam aludni és reszketek, félek....  Már az étvágyam sem a régi....360°-os fordulatot vett egy nap alatt az életem.... Úgy érzem magam mint aki 2 napos 40°os lázban szenved... 

*Jennie szemszöge*

Egy elhagyatott helyen lehetek nincs itt velem senki... Sötét van nagyon félek.... Megvagyok kötözve... Talán... Egy megérzés volt, hogy túl hamar éreztem Lisa boldogságát...?
Lisa kérlek segíts nem tudok másra gondolni csak arra hogy kimentesz innen.....
Valaki jön...félek.....
Szeretlek Lalisa Manoban....