Kinek segítsek?/Jenlisa ff./ BEFEJEZETT

31 fejezet

*Jennie szemszöge*

-Nem Jennie te figyelj... Kérlek... Hallgass meg... Most..
-R-rendben. Ennyit tudtam csak mondani hisz nem tudom mit ártottam neki....
-Amikor összebarátkoztunk... Nem gondoltam semmire... Csak arra, hogy milyen kedves barátom lehet... Öm....  Amikor játszottunk ténylegesen nem akartam megtenni... És akkor se tudom mi volt amikor megtettem...
-Lisa ezeket már...
-Shh. Most én beszélek.
-Na szóval... Amikor megtettem... Akkor nem tudom mit éreztem... Talán, mindvégig hazudtam neked, hogy nem szeretlek.... Mert... Én még úgy nem voltam szerelmes... És nem tudom, hogy ez az e...  Amikor Jisooval voltál kicsit mindennap rosszul éreztem magam, kicsit nagyon... Lehet rosszul hangzik de nagyon, boldog lettem, hogy szakítottatok... E-ezt akartam elmondani, neked....
Nem tudtam mit mondjak vagy mégis mihez kezdjek.... Ez gyorsan jött nekem...
-Rendben. Megértem. Öm.. Gyere haza kísérlek..
Azzal elindult lehajtott  fejjel..  Nem én nem tudom mit csináljak... Ez nekem sok volt...
-Lisa várj. Fogtam karjára és vissza húztam.
-Nem vagyok, mérges, vagy ideges, hogy most jössz rá hogy én mit akarok de ez nekem nagyon gyors volt... Azt hittem sose szeretsz úgy igazán. Minden miattad volt Lisa..... Gyűltek könnyek a szememben...
-E-ezt hogy érted Jennie. Váltott kicsit magasabb, hangnemre.
-Jisooval... Csak azért jöttem össze, hogy féltékeny legyél és felfigyelj rám... Mind a hárman, tudtuk ezt és direkt én döntöttem azt, hogy ez reménytelen lesz mivel te örültél neki... És így azt mondtam legyen ennyi elég ha te nem szeretsz nem baj... A titkot is tudom amit Rose mondott a kórházban.... Azt is tudhatnád, hogy rád gondoltam mikor azt mondtam hogy aki nem szarja le az érzéseimet... Mindegy is.... Hazamegyek...
-Jennie most nem. Ő is vissza húzott magához de nem úgy mint én, sokkal közelebb voltunk.
-Egyszer... Már megtettem, hogy elengedtelek.... Ráadásul megbántam nagyon. Lehet hogy most már tényleg szerelmes vagyok beléd. De sosem akarlak elveszíteni. Nagyon szeretlek Kim Jennie, nem is tudod mennyire...
-Én.., én is szeretlek...
Odabújtam  mellkasára ő pedig át ölelt... Talán végre sikerült..? Vagy túl hamar vagyok boldog miatta..?
-Menjünk haza és aludjunk holnap suli..
-Rendben feleltem rá.
****
Befeküdtünk az ágyba át ölelt és el aludtunk...

*Másnap*

-Jennie neked nincs itt ruhád. Tört ki nagy aggodalomban Lisa.
-Nyugii szerencsére én voltam olyan okos, hogy hoztam magammal.
-Azt mondtad nem vagyok okos.?
Kezdett el közeledni felém.
-Igen. Hisz a dolgokat se tudtad megfejteni.
Mondtam neki pimasz mosoly keretében.
-Na gyere ide elkezdett felém futni majd kergetőzni kezdtünk a házban. Túl lusta voltam így Lisa elkapott.
-Megvagy majd felvett az ölében és az ágy felé vitt.
-M-mit akarsz csinálni?
Ledobott az ágyra és már rám is mászott mozdulni se tudtam ha akartam volna.
-Bünti. Mondta gonosz mosollyal.
-Ha ilyen jó leszel hozzám sokszor akarok büntetést. Mondtam neki egy magabiztos mosollyal.
-Nem sokáig. Súgta fülembe. Majd már el is kezdett csikizni.
-Neee Lisa hagyd abba kiabáltam,  de nem hallotta.
Nagyon, csikis vagyok szóval nagyon nem bírtam, valamilyen oknál fogva erő kerekedett  bennem és rá ültem. Most már fordult a kocka én voltam felül lihegve. Mint aki most futotta le a maratont.
-Ezt mégegyszer ne csináld hajoltam hozzá közelebb és mondtam komolyan, a szemébe.
-De te ezt csináld nyugodtan. Közeledni akart de én elhúztam a fejem.
Éreztem keze már fenekemen van.
-Nagyon, ravasz de nem hat meg. Adtam, neki magabiztos mosolyt én se tudom minek.
-Akarlak... Bújt oda hozzám a nyakamhoz.
-Menjünk suliba...
Erre már csak, egy ideges morgás hagyta el a száját...

*Rose szemszöge*

Épp Jisoora vártam mivel iskolába kell menjünk. De valamiért muszáj megkérdeznem, hogy most mi is van köztünk...
-Na itt vagyok ne haragudj jött le a lépcsőn.
-Jisoo.. Kérdezhetek valamit?
-Beszéljük meg út közben rendben?
-Okés.
Bezárta az ajtót majd már el is indultunk.
-Na mondd szépség mit akarsz kérdezni?
Erre akaratlanul is belepirultam.
-Csak azt... Hogy most én ki vagyok neked..? Kérdeztem meg tőle félve talán.. Rossz ötlet volt.
Megállt és magához húzott. Megcsókolt.
-A legszebb barátnőm akit nagyon nagyon szeretek.
-Akkor mi.. Tényleg együtt vagyunk.?
-Igen. Talán baj? Nézett rám furcsán
-N-nem dehogyis ugrottam nyakába.
-Ha tudnád mennyit vártam erre...
-Szeretlek Rose.
-Én is szeretlek Jisoo.