Képből novella

Érdekelne valakit?

Kaida03-nak

Vajon észrevennék, ha egyszer csak eltűnnék?

Keresne (engem) valaki?

Zavarna valakit?

Lenne egyetlen egy ember aki nem azt gondolná:

Teher vagyok.

Értéktelen.

Eldobható.

Pótolható.

Haszontalan.

Lenne valaki akit érdekelne?

Változna valami ha végre ma este levetném magam a tetőről?

Nem akarok élni.

Fájdalmas.

Bosszantó.

Kegyetlen.

Magányos.

Nem vagyok jól.

Végig csúszok a a hideg csempének dőlve.

A pengémet újból és újból végig húzom a karomon.

Egyre mélyebb vágásokat ejtve rajta.

Félek.

Rettegek.

Hisz tudom, ha tényleg megtörténne, még az utolsó remény foltom is eltűnne.

Senkit sem érdekelne.

Mindenkit hidegen hagyna.

Nem foglalkozna senki azzal, hogy eltűntem vagy meghaltam.

Fejemet lehajtva ordítok.

Könnyeim özönlenek szemeimből.

Nem látok tőlük.

Nem halok az üvöltésemtől.

Fáj.

Mért nem érti meg valaki, hogy szenvedek.

Mért nem vagyok szerethető?

Miért nem vagyok aranyos, szép, kedves, boldog, elégedett, életre méltó?

Miért nincs egyetlen egy jó tulajdonságom sem?

Mért nem szeret senki sem?

Vérem lassan folyik végig karomon egyetlen egy négyzetmétert sem hagyva tisztán.

Átölelem térdemet és próbálok minél jobban elbújni a világ elől.

Teljesen romokban vagyok.

Belülről haldoklom.

Rosszul vagyok az élettől.

Hajamat tépve üvöltök fel újra.

Szinte már sikítok.

Biztos vagyok benne, hogy az őrültség peremén egyensúlyozok.

Ha még nem léptem át a vonalat.

Egyedül ez nem megy.

Nem tudok jobban lenni bár, hogy is küzdök.

Azt mondták már jól vagyok, hiába mondtam, hogy baj van.

Elvették a gyógyszerem, feleslegesen próbáltam elmondani az összes lehetséges módon, hogy nem vagyok rendben.

Azt mondták, úgy látják, hogy egyre jobban vagyok.