Képből novella

Miért pont ő?

Lorának

Gondolkodásom közepette riadok fel arra, ahogy egy gyönyörű levél kötött ki arcomon. A távolban egy fa áll, mely egyedi és különleges. Pont úgy, mint én. Egyedül van és nincs párja. Mosolyogva tartok oda, majd egy díszes, de kopott padra ülök le. Maszkomat leveszem és magam mellé teszem. Nem értek már semmit sem. Miért velem történik mindez? Miért pont Ő? Miért pont most? Kérdések sora özönlik fejemben és szívemben egyaránt. Azt hittem vele minden más lesz. De tévedtem. Tévedni emberi dolog, nem igaz? Álombeli külső, különleges belső. De ez a mesékben már megszokott. Annyi különbséggel, hogy ott minden jó a végén. Igaz nincs még vége most, de már az ellenkezőjét érzem. Egy kiadóhoz jelentkeztünk és ott ismertem meg. Kedves, aranyos és törődő volt. Egyszerre vettek fel minket, egy szobát kaptunk. Együtt laktunk és szép lassan már nem kellett az a két ágy, hisz együtt aludtunk. Ekkor még semmi sem volt köztünk. Teltek a napok, hetek és hónapok. Mi szüntelen gyakoroltunk minden percben. Sokszor még az éjszakákat is a táncterem padlóján töltöttük. Ezután jött a túlélő show. Egymásnak szurkoltunk, néha még hagytuk is a másiknak, hogy előnybe kerüljön. Eljött a vége, ahol az első hetet mérették meg. Ebben mind a ketten benne voltunk. Egyáltalán nem lepett meg, hogy ő lett az első, így a banda vezére címet is elnyerte. Legnagyobb meglepetésemre én lettem a második. Kicsattantam az örömtől, hisz a maknae szerep mellett enyém lett a fővokál. Ekkor még nem tudtam, hogy mivel fog ez járni. Persze már tudtam ott is, hogy az ő nyomába én sohasem érhetek fel. A többiekkel is nagyon jóban lettem, ami neki egy cseppet sem tetszett. Elkezdődött a debütre való felkészülés. Éjjel nappal gyakoroltunk rá. Egyre ügyesebbek és pontosabbak lettünk. Vészesen közeledett a felvétel napja, mindenki félt tőle. Amikor sikeres volt minden felvétel végre pihenhettünk egy kicsit. Ekkor habarodtunk egymásba. A többiek mosolyogva fogadták a hírt, miszerint egy párt alkotunk. A kiadónak persze egy szót sem szóltunk erről, nem álltak rá készen. Miután a debüt kirobbanó sikert aratott elkezdtünk az első nagy albumon dolgozni. Ez is hatalmas sikereket ért el, betörtünk a köztudatba. Első kislemezünk gyártása közben jöttek hozzánk új tagok. Hamar beilleszkedtek. Egyetlen emberrel én mégsem tudtam kibékülni. Sugárzott belőle a rossz. És milyen igazam lett! Amint betette a lábát a dormba, elvette tőlem azt, ami a legértékesebb volt az életemben. Őt. Amikor rájöttem hogy viszonyuk van a hátam mögött véget vetettem a kapcsolatnak. Elmondtam a kiadónak mindent. Ők persze először nem is tudtak mit mondani, majd rábólintva a dologra visszaküldtek a srácokhoz mondván, hogy már vége van. Átköltöztem a legidősebbek közé akik gondomat viselték. Minden nap mosolyogva kellett tűrnöm, hogy a rajongók csak rájuk figyelnek. Én feledésbe merültem. Az aranyos maknae, akinek olyan szép tiszta hangja van többé nem élvezte az élet ezen részét. Ekkor fogtam magam, felkaptam a pandafejemet, az esernyőmet és útnak indultam. Itt kötöttem ki. A fa levele, mint vörös szívek hullottak alább. Felvettem a pandafejemet, kinyitottam az esernyőmet. Szép lassan csúsztam lejjebb. Egyre kevesebbet kellett lélegeznem, egyre ritkábban vert a szívem...

Írta: Kaida03