"fyodor."

xxiv.

Drága Fyodor,

már látom a szabadságot, de mintha nemcsak a napok, a percek se akarnának telni. Utolsó itt töltött hétvégémen csak fel-alá járok a szobámban, se könyv, se játék nem köt le már. Bármibe kezdek, végül mindig nálad állapodnak meg a gondolataim, mert aggódom. Olyan rég nem hallottam rólad! Hogy megy a munkád? Mikor meséled el, mit csinálsz pontosan? Lehet, hogy nem érteném, de kíváncsi vagyok, mi tölti ki így a napjaidat.

Sajnálom már a francia nevelőnőmet, egy orosztanárral többre mentem volna! Azonban anyám nem tudhatta, mire lesz szükségem – te ugye hajlandó leszel tanítani, ha újra együtt leszünk?

A tanévnek jövőhéten vége, a diplomaosztó után örökre távozom az intézetből. Az ünnepség jövő csütörtökön lesz. Meghívlak, hogy formálisan elutasíthasd, hiszen tudom, hogy nem vagy az országban, de boldog lennék, ha anyán és Albyn kívül te is itt lennél, ha már a családom másik felét örökké hiányolom. Olyan, mintha soha nem is léteztek volna.

Sajnálom, hogy nem leszel itt, de megvárlak. Vigyázz magadra, bárhol vagy most, Fyo!

Remélem, ez a levél utolér téged. Amint kiléptem a kapun, kereslek.

Ezerszer ölel,

Nina