Érdekes találkozás

költözés

Lia szemszöge

A szüleim nem értik meg hogy szeretem Zozot és vele szeretnék élni . előre tudtam hogy ha elmondom hogy kivel vagyok akkor baj lesz

- szeretlek. majd én beszélek a szüleiddel ! ohh Zozikám nem annyira egyszerű őket rávenni hogy maradjak itt még veletek.

-Ha nem annyira egyszerű akkor ketten talán jobban hatunk rájuk. mondta Oli.

Oké. én amíg hívom a szüleim addig a fiúk gyakorolják hogy mit mondjanak nekik .lehet kicsit rosszul állítottam be a szüleimet a fiúknak.

Anya felveszi a telefont

Na szia!! Drága kislányom megjött a józan eszed és haza jössz?

Nem.

Jó reggelt! Szólt a telefonba Zozo .

Jó reggelt!  Ha szabad tudni akkor kivel beszélek ?

Zozo a lánya barátjával.
én vigyázok a lányára.
Hadd maradjon még itt egy kicsit csak pár napot kérem..
Zozo közben magához ölelt . Annyira
megnyugtató volt.

Zozo szemszöge

-Nem maradhat.hiszen nem is ismerjük egymást és a lányomat már is adjam oda ??

-Anya!! Akkor gyere ide Gyulára!
Mondta Lia

-Nem kislányom sokat kell dolgoznom. Holnap utazok Párizsba
divat hét lesz .

-Láttod ezt is mondtam neked nem figyelsz rám. Mondta Lia anyukája

-Akkor anya te úgy is Párizsba leszel addig én Zozoékkal oké?? Kérdezte Lia.

-ahjj kislányom nem.tanulnod kell nem lehetsz így stylist vagy tervező ha nem kezdesz el már most tervezni ruhákat táskát és kiegészítőket.

-De anya!!

-nincs de!és kész.

-Vagy esetleg én hozzalak haza? 

Nem nem kell szia.
Mondta könnyes szemmel Lia.

-De én nem is szeretnék stylist lenni!
Jelentette ki Lia. Közben pedig pakolta a ruháit a bőröndbe.

-Mit szólnál ha ameddig anya Párizsba van addig Zozi ott maradnál nálunk??

-Én szívesen maradnék veled  de ha az anyukád és a nevelő apukád megtudná hogy nálatok voltam nem lennének mérgesek?

-Ahjj... de nagyon is .

Eközben Olivér azon agyalt hogy milyen sztorival maradjon itt még nálunk a Lia.

-Össze pakoltam indulhatunk. Mondta Lia  bánatosan.

Egy hosszú ölelés búcsúzott Rozitól és Olivértől.

-Na sziasztok!!

-Jó legyél! mondta nevetve Oli.

-Ti is. mondta Lia és ült is már be a kocsimba.

Az úton beszélgettünk meg álltunk fagyizni is . sokat nevettünk és vissza emlékeztünk mi történt ebben a pár napban.

Megérkeztünk. mondta sírós hangon Lia.

-Hát akkor szia! Liust adott egy hatalmas puszit az arcomra .
Én is elköszöntem tőle.

Hatalmas öleléssél elköszöntem tőle .

-Szeretlek! Mondtam neki

Nagy nehezen elindultam , és láttam az arcán a nagy könycseppeket.

Remélem ez a rész is tetszett.
Hát egy kicsit hosszú lett de remélem tetszik így is .