Hessa vége

34 1 0
                                    

*Hardin szemszöge*

Reggel a telefonom csöngésére keltem fel és mivel Penny neve jelent meg a kijelzőn felvettem

Penny-Hardin

- Mit akarsz?

- Ma kezdetét veszi a tervünk. Nem találkozhatsz és beszélhetsz többet a kígyó lánnyal

Mihelyst ki mondta ezt a mondatot le tettem a telefont és ki kapcsoltam, majd elő vettem a másik telefonom amin zenét szoktam hallgatni. Rá kapcsoltam a fejhallgatómat max hangerőre csavartam a hangot és egész nap zenét hallgattam és olvastam. Nem hiszem el hogy elveszítem  és semmit sem tudok tenni ellene. Hogy lehettem ilyen szerencsétlen hogy bele szerettem egy kígyóba?

*Tessa szemszöge*

Éppen a féregbe tartok és azon gondolkodok hogy vajon Hardin miért nem hívott vagy küldött SMS-t. Általában minden nap ezer meg egy olvasatlan üzenetem és nem fogadott hívásom van tőle de most semmi

- Sziasztok – Köszönök mikor be lépek az ajtón. Ugyan az a látvány fogad mint mindig. Nóri a pult mögött, Sweet Pea és Fangs a bárpultnál ülnek és beszélgetnek. De valami akkor is megváltozott. Megvan! Joaquin és Stella együtt beszélgetnek. Már megszoktam hogy csak nézik egymást de most beszélgetnek. Mikor Joaquin észre vesz rám kacsint úgy hogy Stella ne vegye észre én pedig vissza suttogok egy hajrát majd oda megyek a többiekhez

- Szia mi ez a letörtség? – Kérdezi Nóri mikor oda érek hozzájuk

- Ma még egyszer sem kereset Hardin – Mondtam miközben fel ültem Fangs mellé

- Lehet hogy megunt téged – Mondja Sweet Pea én meg egy mérges pillantást vettek rá

- Az miért baj? – Kérdezi Nóri

- Mert mindig ezer meg egy olvasatlan üzenetem és nem fogadott hívásom van tőle de most semmi

- Miért nem hívod fel? – Kérdezi Sweet Pea  gúnyos hangnemben

- Szerinted nem próbáltam már? Mi bajod van? – Kérdezem. Tényleg nem tudom mi baja van

- Ne törődj vele – Mondja Fangs

- De törődök mert ő is mindig törődik velem és a legjobb barátom – Mondom felháborodottan és mind a hárman felvont szemöldökkel néznek rám. Sweet Pea fel áll a székről majd ki megy az ajtón

*Sweet Pea szemszöge*

- Fogalmam sincs hogyan szerezem vissza – Közlöm a barátaimmal akik segíteni próbálnak de semmi értelme mert rajtam már semmi sem segít. Elvesztettem Tessát örökre már sosem kapom vissza. Akkora seggfej vagyok hogy akkor hagytam elmenni. Azt mondtam neki hogy nem fog menni a távkapcsolat mert mindig szakítás a vége ezért maradjunk inkább barátok. Ő utána egy szó nélkül elrohant és már akkor tudtam hogy örökre elvesztetem. Nem találkoztam vele és a suli utolsó napjaiban is kerültem a szünetekben az óra végén egyből a következő órám termébe mentem ő pedig mindig a Blue and Gold-ban volt mert mindig oda bújt el mikor szomorú volt. A kedvenc helyünkre sem mentem sokat, amikor megláttam hátat fordítottam és haza mentem. Egyszerűen nem voltam képes ránézni tönkre tettem. Mikor megtudtam hogy össze jött azzal a bájgúnárral a szomorúság és a harag elő jött. El motoroztam a világ másik felére és egy hétig haza sem jöttem. Miután vissza jöttem be zárkóztam a szobámba és csak enni vagy piáért jöttem ki. Mindenki zaklatott hogy fejezem be és térjek magamhoz mert én rontottam el. Ők nem érezték azt a fájdalmat amit én. Nem érthették meg hogy milyen fájdalmon megyek keresztül. Persze igazuk volt mert csak is az én hibám volt a szakítás

- Sweet Pea térj vissza a földre – Mondta Fangs és meglengette az arcom előtt a kezét hogy kizökkentsen a gondolataimból

- Még mindig szereted igaz? – Kérdezi a pult mögött álló lány. Elment az esze mindig is szeretem és szeretni is fogom

- Persze hogy szeretem és a múltkori csók nem könnyítette meg a dolgom – Mondtam majd ebben a pillanatban az említett személy be lépet az ajtón

- Sziasztok – Köszönt majd le ült Fangs mellé

- Szia mi ez a letörtség? – Kérdezi Nóri

- Ma még egyszer sem kereset Hardin - Mondta szomorúan bennem meg elő jött a féltékenység

- Lehet hogy megunt téged – Mondtam ő meg egy mérges pillantást vettet rám

- Az miért baj? – Kérdezi Nóri

- Mert mindig ezer meg egy olvasatlan üzenetem és nem fogadott hívásom van tőle de most semmi – Válaszolja kétségbeesetten. Ugyan már még a légynek sem hiányozna 

- Miért nem hívod fel? – Kérdezem gúnyos hangon. Nem tudom miért vagyok vele bunkó. Utálom amikor féltékeny vagyok mert akkor a szám gyorsabb mint az agyam és nem bírom vissza fogni az indulataimat

- Szerinted nem próbáltam már? Mi bajod van?

- Ne törődj vele – Mondja az öcsém

- De törődök mert ő is mindig törődik velem és a legjobb barátom – Mondja én meg felállok és ki sétálok. Semmi értelme a féltékenységre. Azt akarom hogy boldog legyen és ha ehhez Hardin kell akkor előkerítem. De hol kezdjem?

*Tessa szemszöge*

- Mi baja van?

- Semmi – Vágja rá egyből Fangs de engem nem ver át

- Tudom hogy van valami baja nem szokott ilyen lenni velem – Mondom. Kezdek mérges lenni. Akit a legjobban szeretek a világon úgy bánik velem mint egy lidérccel

- Esküszünk hogy nem tudjuk – Mondja Nóri. Inkább rájuk hagyom mert nem fogják elmondani. Engem akkor is érdekel hogy mi ütött belé. Mi rosszat mondtam? Mit csináltam hogy ilyen lett velem?

Tovább beszélgettünk és mire észbe kaptunk csak mi voltunk itt. Meg néztem az időt és hajnali egy órát mutatott a kijelző. Elköszöntem tőlük majd vissza mentem a koleszba és le feküdtem aludni

RafterNơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ