Újra Washingtonban

53 3 0
                                    

*Tessa szemszöge*

Reggel később keltem mint Sweet Pea amit nem értek mert én szoktam hamarabb fel kelni főleg ha Sweet ivott. Miután fel keltem össze pakoltam és át öltöztem majd ki mentem a fiúkhoz.

- Jó reggelt – Köszöntem

- Jó reggelt – Köszönt Fangs

- Jobbat – Köszönt vissza Sweet Pea
- Szóval fáj a fejed – Viccelődtem

- Jaj hagyjál már – Mondta én meg csak le ültem vele szembe és elkezdtem csendben iszogatni a kávémat

- Hé Tessa mi a baj? – Kérdezte Sweet Pea

- Ma megyek vissza – Mondtam majd mind ketten szomorú arcot vágtak

- Mikor? – Kérdezte

- Reggeli után – Mondtam

- El megyünk előtte oda? – Kérdezte Sweet Pea én meg bólintottam

- De gyalog menjünk – Mondtam majd elindultunk.

- Szóval hogy lesz tovább? – Kérdezte

- Ezt hogy érted? – Kérdeztem

- Hát te vagy a Washingtoni kígyók királynője és egyedül leszel abban a naaagy városban – Mondta

- Ne aggódj Sweeti nem lesz semmi bajom – Mondtam

- De aggódok mindig aggódok és csak meg nehezíted a dolgomat. Te mondtad hogy egy lidérccel teli buliba mentél és azt mondtad hogy a szoba társad is az ez nem úgy hangzik hogy a közeledben lenne legalább egy kígyó is – Mondta és nagyon szomorú és aggódó arcot vágott ezért meg álltam és szembe fordultam vele  és megfogtam mind két kezét

- Figyelj rám – Mondtam de nem engedelmeskedett ezért fel emeltem a fejét -  Nem lesz semmi bajom mert ti tanítottatok meg mindenre arra hogy-hogy védjem meg magam és hogy küldjek kódolva segélykérő üzenetet és ha kell minden nap fel foglak hívni reggel és este is hogy tud jól vagyok – Mondtam neki de ő nem mondott semmit csak tovább ment. Pár perc múlva meg érkeztünk és mint midig le ültünk a part szélére és néztük a vizet majd elkezdtek hullani a könnyeim és most az a két érzés van bennem mikor szakítottunk és amikor először búcsúztunk el

- Tessa én mindig aggódni, óvni és félteni foglak bármilyen nyugtatót mondasz mert….. – Mondta de nem fejezte be

- Mert? – Kérdeztem

- Mert szeretlek Tessa és ezen semmi sem változtat – Mondta

- Én is szeretlek Sweeti – Mondtam majd megöleltem és a karjai között sírtam tovább

- Menjünk búcsúz el a többiektől – Mondta majd segített felállni és elindultunk

- Nem akarok elbúcsúzni a többiektől – Mondtam fél úton és Sweet Pea megtorpant

- Mi? Miért nem? – Kérdezte

- Mert olyan boldogok Jughead és Betty most nagyon boldogok szeretném elrontani ezt. Tonit pedig felhívom hogy jöjjön át hozzátok – Mondtam majd tovább mentünk és közben írtam  Toninak

Toni-Tess
Tess:Szia gyere légyszi Fangs-ékhez
Toni: Miért?
Tess:Mert vissza megyek
Toni: Két perc és ott vagyok
Tess: Oké

- Vigyáz – Mondta Sweet Pea és arrébb rántott mert majdnem neki mentem egy villanyoszlopnak amikor épp az utolsó üzenetet küldtem el

- Köszi – Mondtam majd eltettem a telefonom és meg is érkeztünk és mikor be értünk Toni ugrott a nyakamba

- Annyira fogysz hiányozni ez most sokkal rosszabb mint az első – Mondta

- Te is hiányozni fogsz – Mondtam

- A Bughead miért nincs itt? – Kérdezte

- Nem akarom el rontani a boldogságukat – Mondtam

- Bughead? – Kérdezte Sweet Pea

- Jughead Betty – Mondtuk egyszerre Tonival és Fangs-al

- Okééé – Mondta

- Indulnom kell hogy ne késem le a vonatomat – Mondtam

- Majd én elviszlek – Mondta Sweet Pea

- Nem kell köszi kell egy kis egyedüllét – Mondtam majd meg fogtam a bőröndömet majd nyomtam egy puszit Sweet Pea arcára majd ki mentem az ajtón és elindultam az állomásra. Két és fél óra múlva már a kollégiumi szobám előtt álltam és mikor be nyitottam nem volt senki és semmi a szobában aminek örültem. Miután ki pakoltam le ültem az íróasztalhoz és elkezdtem tanulni. Pár perc múlva meg csörrent a telefonom jelezve hogy valaki üzenetet küldött és ez az üzenet a csoportból jött

Serpent-ek
Betts🐍👸: Tess hol a fenében vagy?
Jug🐍🤴:^
Tess🐍: ……
Jug🐍🤴-Betts🐍👸:?
Sweet Pea🐍:Washingtonban van
Tess🐍: Sweet pea😡
Betts🐍👸: És mi erről miért nem tudunk?
Jug🐍🤴:^
Tess🐍: Mert olyan boldogok voltatok és nem akartam elrontani
Jug🐍🤴:De ezzel sikerült
Tess🐍: Bocsi

Ez volt az utolsó üzenet amit küldtem mert inkább elraktam a telefonom. Ma amúgy is szomorú vagyok és nem akarok sírni. Pár perc Fél óra múlva kopogtattak az  ajtón

- Gyere – Mondtam és Hardin lépet be az ajtón

- Szia – Köszönt

- Szia. Minek köszönhetem hogy eljöttél? – Kérdeztem

- Csak hallottam hogy vissza jöttél és el akartam magyarázni hogy Steph miért nincs itt – Mondta miközben le ült az ágyamra

-  Tényleg és miért? – Kérdeztem és felé fordultam a székkel

- Mert meg kértem apámat hogy költöztesse át máshova és ne költöztessen ide senkit – Mondta amin meglepődtem

- És miért tetted ezt  miért tetted? – Kérdeztem

- Mert….Mert….Te…..Tetszel nekem – Mondta én meg lefagytam



RafterTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang