IMPOSSIBLE ➴ Seo Changbin

⤷ 𝘴 𝘦 𝘷 𝘦 𝘯

𝙥𝙧𝙚𝙫𝙞𝙤𝙪𝙨𝙡𝙮.....

"Remélem Hyunjae jól van."
"Csakis fájdalmat okozok neked."
"Legalább megérte?"
"Csak úgy belépett az életembe és teljesen felforgatta."
"Yeji-vel csókolóztak."
"Jae, ne menj."
"Néha a legfájdalmasabb dolgok tesznek a legboldogabbá."
"Ég veled Seo Changbin."

[ 𝐚𝐥𝐚𝐧 𝐰𝐚𝐥𝐤𝐞𝐫 - 𝐡𝐞𝐚𝐝𝐢𝐧𝐠 𝐡𝐨𝐦𝐞 ]
0:10 ─〇───── 3:47
⠀ ⇄ ◃◃ ⅠⅠ ▹▹ ↻

┎┈┈┈┈┈┈┈♥︎┈┈┈┈┈┈┈┒
❝𝗣𝗹𝗲𝗮𝘀𝗲, 𝗜 𝗹𝗼𝘃𝗲 𝘆𝗼𝘂 𝘀𝗼 𝗺𝘂𝗰𝗵❞
┖┈┈┈┈┈┈┈♥︎┈┈┈┈┈┈┈┚

꧁𝘾𝙝𝙖𝙣𝙜𝙗𝙞𝙣꧂

Elment. Örökre. És ez az én hibám. Már napok óta nem keltem ki az ágyból. Chan-t hazaengedték a kórházból, de ő sem tud segíteni rajtam. Senki sem tud.

Valószínűleg minden elmondott a fiúknak, ugyanis mikor legutoljára kimentem a konyhába, egy csapat sajnálkozó tekintettel találtam magam szemben. Erre még nem volt példa. Sajnálnak. Mindig is én pátyolgattam őket. Most viszont képtelen vagyok egy teát megfőzni, ugyanis a kezeim túlságosan remegnek az szorongástól.

Szegény Felix halálra főzött, csak hogy egyek valamit, de nem ment le egy falat se a torkomon. Nem is csoda. Ahányszor nyelni próbálok, a torkom vészesen összeszorul. Már csak a lány szavainak gondolatától is elfehéredek. Csak legközelebb bizonyosodj meg róla, hogy lehet is belőletek valami, rendben?

Nem lesz legközelebb. És ezt ő is tudja.

Talán, egy szép napon minden megoldódik.

-Seo Changbin!- hallottam Minho kiáltását az ajtó másik feléről- told ki a depressziós seggedet.

-Még mit nem- morogtam, átfordulva a másik oldalamra.

-Hát jó, ahogy akarod- mondta, majd kivágta az ajtót, ami hangosan csapódott neki a falnak.

-Attól, hogy berúgod az ajtót, nem fogom magam jobban érezni- jegyeztem meg.

-Mégegy ilyen önsajnáló duma, és páros lábal rúglak ki az ágyból- húzta le rólam a takarót.

-Hyung, hagyj már- temettem az arcomat a párnába.

-Hagylak a jó francokat. Na, kikelni- utasított, de kérése természetesen süket fülekre lelt.

-Changbin!- kiáltott Han a másik szobából.

-Nem megyek sehova- feleltem.

-Eun Jin van a telefonnál. Hyunjae-ről van szó- támaszkodott neki Hyunjin az ajtófélfának.

-Hogy mi van?- pattantam ki az ágyból.

-Ez kész- röhögött Lee Know, amint félrelöktem Hyunjin-t azt útból.

-Igen?- vettem át a telefont, hevesen dobogó szívvel.

-Na idefigyelj te utolsó ökör! Az egy dolog, hogy csak így hagyod elmenni a legjobb barátnőmet, de hogy utána még te érzed magad szarul- kezdte a lecseszésemet- melegen ajánlom, hogy csinálj valamit, különben gondoskodok róla, hogy ne legyen mivel megírnod a következő dalodat, világos?- kiabálta a vonal túlsó végén, ami arra késztetett, hogy távolabb tartsam a fülemtől a készüléket.